Advent
Az év legbensőségesebb időszaka, a Karácsonyt megelőző négy hét, amelyben Karácsonyra készülünk.
A készület fő elemei: az adventi gyertyagyújtás szombat este 18:00-tól, szimbolizálva ezzel a fény növekedését, hiszen Jézus a világ Világossága, Aki Karácsonykor megszületik. Fontosak a hajnali szentmisék („roráte”), amelyeket reggel 6:00-kor tartunk, és amelyben szintén a fény szimbolikája érvényesül, hiszen sötétben kezdődik gyertyafénynél, és a szentmise közben lesz egyre világosabb.
Ehhez az időszakhoz sok közösségi program kapcsolódik, hittanosoknak rendszeres foglalkozásokat tartunk (adventi koszorút, mézeskalácsot és ajándékokat készítünk). A gyertyagyújtásokat közösségeink szervezik, a harmadik gyertyát az önkormányzattal közösen gyújtjuk meg.
A Karácsonyt megelőző héten három iskola és egy kórus is itt tartja karácsonyi ünnepségét, amelyek nyilvánosan látogathatók, és segítenek a Karácsonyra hangolódni.
Karácsony
Jézus születésének ünnepe, amire az éjféli misével emlékezünk, hiszen a Karácsony szimbolikáját János evangéliuma határozza meg: az év legsötétebb éjszakáján születik meg a Világosság. Ilyenkor a templomban egy hatalmas fenyőfát állítunk, amelyet régi hagyomány szerint a környékbeli telkekről ajánlanak fel. Bethlehemünk Erdélyben készült, faragott fa szobrokkal.
Az ünnepi szentmise december 25-én 9:30-kor van.
Szentcsalád vasárnapján (a Karácsony ünnepét követő vasárnapján) régi hagyomány a plébániánkon, hogy minden családot megáldunk. Ilyenkor még a nem hívő családtagok is csatlakoznak a szentmisékhez.
Nagyböjt
Fontos lelki időszak, amelyben a Húsvétra készülünk. Húsvét előtt 40 nappal, Hamvazószerdával kezdődik, amikor hamut hintünk a fejünkre, szimbolizálva azt, hogy az örök értékek felé szeretnénk fordulni. A nagyböjt péntekén különösen is megemlékezünk Jézus haláláról, és keresztutat járunk, amit a templomunk körül felállított kopjafás keresztúton tudunk megtenni. Ebben az időszakban fontosak a lelkigyakorlatok.
A Nagyhét a Nagyböjt csúcspontja, amikor kronológius sorrendben éljük át megváltásunk legfontosabb eseményeit.
Nagycsütörtök az utolsó vacsorát idézzük fel, amelyben Jézus az Eucharisztiát alapította. Kiemelt szerepet játszik ilyenkor a lábmosás szertartása, amikor 12 ember lábát mossa meg a pap a Szentélyben. Ennek a mélyebb szimbolikálja az, hogy valójában Jézus tisztít meg bennünket az Ő keresztáldozata által. Nagycsütörtöki liturgia fontos eleme az oltárfosztás, amelyben Jézus Getszemáni kertben történő elfogatására emlékezünk oly módon, hogy lecsupaszítjuk a Szentélyt és a Tabernákulumból is kivesszük az Oltáriszentséget, amelyet az altemplomban helyezünk el. Ehhez a gondolathoz tartozik az is, hogy a szentmise második felében már a csengők se szólnak. („A harangok Rómába mennek.”) Régi hagyomány, hogy este 21:00 után az ócsai kiserdőben a Selyemréten csendben virrasztunk Jézussal.
Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, szigorú böjti nap, az év legkomorabb napja. Ilyenkor nem tartunk szentmisét, hanem szertartásokban éljük át a Megváltás misztériumát. A szertartásokra jellemző a csend és a leborulások. Délután – Jézus halálának az órájában – 15 órakor a keresztutat végezzük, este 18:00-kor pedig a nagypénteki szertartásokat, amelynek a középpontjában a kereszthódolat áll, amikor személyesen, egyenként hódolunk Jézus keresztje előtt. A szertartások után megnyitjuk a Szentsírt az altemplomban, ami egészen szombat estig látogatható. Sokan ezen a napon végzik el a szentgyónásukat is. Hagyománnyá vált, hogy a szertartás után a templom férfikórusa előadja Sillye Jenő: Keresztút című művét.
Nagyszombat az év legcsendesebb napja, hiszen Jézus a sírban van, így a templomban semmilyen szertartás sem történik napközben. Napnyugta után a tűzszenteléssel kezdődik a Feltámadás ünnepe. Ilyenkor nagy tüzet rakunk a templomkertben, a megszentelt tűzről pedig meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, majd mindnyájan égő gyertyákkal a kezünkben vonulunk be a teljesen sötét templomban. Ott az égő gyertyák fényében hangzik el a húsvéti örömének, a gregorián Exultet. Utána 7 olvasmány segítségével emlékezünk meg a Megváltás előzményeiről a virrasztás szertartásában, majd megszólalnak a csengők és a harangok, és az ünnepi szentmisén a Feltámadást ünnepeljük.
A feltámadási körmenetet Húsvétvasárnap délelőtt szoktuk tartani, a 9:30-as szentmise után.
Búcsú
Liturgikus életünk fontos része templomunk két búcsúja: A Fatimai Szűzanya ünnepén, május 13-át követő vasárnapon, illetve október 13-át követő vasárnapon, ami egyben templomunk felszentelésének is az ünnepe. Ilyenkor a délelőtti szentmisék elmaradnak, a zarándokokat 11:00 óráig várjuk, amikor ünnepélyes rózsafüzért imádkozunk. Közösségünk tagjai szoktak készülni az elmélkedésekkel, 12:00-kor tartjuk az ünnepi szentmisét, amelyet körmenet zár, Szűzanya virágokkal díszített szobrát visszük körbe.
Úrnapja
Úrnapján a templomkertben négy úrnapi oltárunk áll, amelyeket ilyenkor virágokkal díszítünk, és a szentmise után az Oltáriszentséget helyezzük ki ezekre az oltárokra, ahonnan áldást adunk a négy égtáj felé. Az Úrnapja az Eucharisztia ünnepe, épp ezért az elsőáldozóink számára jelentős nap, akik vagy Úrnapján, vagy előző vasárnapon részesülhetnek először az Szentáldozásban, így ők vezetik az úrnapi körmenetet, virágszőnyeget szórva az Eucharisztia elé.
Az oldal utolsó módosításának dátuma: