Historia Domus

A kezdetektől

A Ft. Egyházmegyei Hatóság 784/1986 sz. Körlevelével a következő leiratot küldte a HISTORIA DOMUS-hoz (a templom történetéhez):

1929-ben Kovács Antal pápai kamarás, soroksári plébános elhatározta, hogy Soroksáron a felső faluban új templomot építtet. A hívek elhatározták, hogy a templom építése ügyében az egész községet mozgósítani fogják. A mozgolódás elindítását népgyűlés formájában képzelték el. A népgyűlés feladata lett volna egy bizottság megalapítása, amely elkezdi a pénzgyűjtést Soroksár községben. Ezen kívül az erről szóló leiratban a következőket olvassuk: „a bizakodóbbak azt hiszik, hogy három-négy év alatt olyan összeg áll rendelkezésünkre, hogy megkezdhetjük az építkezést. Én a templommal együtt napközi otthont és gyermekmenhelyet akarok építeni. A templom befogadóképességét legalább 1400-1500 lélekre tervezzük.”

Ezt a tervet Hnauer A. István püspök nagy reménységgel fogadta, és ő is el tudta képzelni, hogy a templom – mely mind a mai napig nem készült el teljesen,- négy-öt év alatt el fog készülni. Azonban azt javasolta, hogy ideiglenesen a vasárnapi misézésre keressenek alkalmas helyet. A Soroksár-újtelepi misézés ennek ellenére nem oldódott meg.

1935-ben Földy József, aki magát ny. főszámtanácsosnak mondta, Fehérvasárnapon egy Rákóczy ünnepséget rendezett Újtelepen. Óhaja az volt, hogy ez alkalommal egy üres telken tábori misét tartsanak, ahová 6-10 ezer ember fog összegyűlni. A plébános a püspöktől erre nem kapott engedélyt, ennek ellenére nyomtatásban hirdették a tábori misét. A plébános úgy oldotta meg a dolgot, hogy egy keresztet állíttatott fel, ahol ő prédikált és litániát tartott. A szertartás után, pedig rögtön eltávozott az ünnepség világi jellegére való tekintettel. Az ünnepségen mindössze 50-60 ember vett részt. Mivel katolikus részről a helyzetet megoldani nem tudták, így a telepen a hitoktatás és az ifjúság katolikus egyesületekbe való tömörítése elmaradt. A katolikusok református cserkészcsapatban élték egyesületi életüket. Ezért a püspök 1942-ben javaslatot kért a soroksári plébánostól, hogy miként lehetne a felmerült problémákat megoldani. Helyette a pestszenterzsébeti Magyarok Nagyasszonya plébániától kapott választ Az ottani plébános önálló hitoktatói állás szervezését tartotta jónak. Azt javasolta, hogy a hitoktató lakjon a telepen és ott egy lakásával összekapcsolt kápolnában, végezze a lelkipásztori teendőket. Ha pedig iskolát építenek, akkor a katolikusok kapjanak összenyitható kápolnafülkét. A hitoktatói állást a soroksári plébános hanyagsága miatt csak 1944-ben sikerült megszervezni. Ekkor lakást is szereztek, melyet 1945. november 12-én megáldottak és kápolnának rendeztek be. A kápolnában oltáriszentséget is őriztek.

1946. január 1-től Soroksár Újtelepet a püspök 4765/1946 sz. leirata értelmében anyakönyvezési joggal felruházott helyi káplánsággá erigálták. Az új káplánságot Szent István királyról nevezték el. 1946-ban az önálló egyházközséget is megszervezték. 1947-től kezdve curatia lett.

1951-ben az iskolakápolna helyett az újtelepi egyházközség részére egy megfelelő helységet utaltak ki. Felszerelésül a volt irgalmas-kápolna berendezését kapták meg. A kápolnát nagyböjt 4. vasárnapján megáldották, és ettől kezdve vasárnaponként szentmisét mutattak be. 1951-től kezdve a kápolnában állandóan őrizték az Oltáriszentséget.

A lelkészség jelenlegi háza 1958-ban épült, melyet 1972-ben renováltak.
História Domusa 1946-ban kezdődik.
Liturgikus terét 1965-ben rendezték át ifj. Máriahegyi János szobrászművész tervei szerint.
A kereszteltek száma 1980-ban 25 fő volt.
A kápolna titulusa Szent István király.
Akv. 1946-tól.
Római Katolikus hívek száma 1982-ben 3000 fő.
PL. Acta Par. Soroksár.
Vezető nővér: Mária Emili
Kántor nővér: Mária Kajetán
Konyhás nővér: Mária Domicia
Betegápoló nővérek: Mária Laura, Mária Ilona, Mária Maura
Napirend: miután leápolták a betegeket, ki a konyhára ment, ki pedig hátára vette a tarisznyát és mentek a lakossághoz koldulni betegeik számára; közben apostolkodtak és hívták a népet a vasárnapi szentmisére.

1944

Ide jött tehát az új pap: Himfy Ferenc. Három hónapig lakik Soroksáron, majd lakást kap Újtelepen. Ettől kezdve itt is lakik. Ettől kezdve van papja Újtelepnek és pásztora a nyájnak. Megindul az élet, mindenki örül. Bár akkor még nem lehet tudni, hogy milyen nehéz évek következnek. Megszervezi az egyházközséget, kiválasztja a képviselőtestületi tagokat, mint munkatársakat, velük töri az ugart és puhítja a talajt az isteni mag befogadására.
De adjuk át neki a szót, hogyan írja le az indulást.
(Szerencsénkre az általa írt História Domus megmaradt, amit idézek szó szerint.)
Íme Himfy Ferenc vallomása:

„Jézusom édes Szíve, add, hogy mindig jobban szeresselek!

1944. április 25-én kaptam kézhez dr. Pétery József váci megyéspüspök úr intézkedését, mely által Soroksár-újtelep lelkészségének megszervezésével bíz meg.
Nagy kitüntetésnek tartottam e megtiszteltetést, de nehéz feladatnak. Személyes jelentkezésem a Püspök Úr atyai szeretettel bíztatott, és csak megerősödtem e véleményemben, vagy inkább hitemben: a Gondviselés küldött, meg is fog segíteni.
1944. május 6-án érkeztem Soroksárra szegényes kis holmimmal, de mintha a sátán kedvemet akarta volna szegni, autónkkal csak éjjel 11:15-re sikerült megérkezni, ami természetszerűleg igen kellemetlen volt: felzavarni az egész házat.
Pár nap telt el, azután megindultam portyázásra. Még ugyan meg kell említeni, hogy mindjárt 7-én vasárnap, látogatást tettem Kovács családnál, melynek egy tagját még Abonyból ismertem. Így ők voltak az első ismerőseim Újtelepen.
8-án délelőtt voltam Bencze Lajos esperes úrnál. Kedvesen fogadott. Ő ismeri legjobban az Újtelep lakóit, hisz Pacsirta-telephez lényegesen közelebb van az Újtelep, mint Soroksárhoz. Bencze esperes úr kihirdette, hogy itt is van rendszeres mise, stb.
Segítők már is jelentkeztek: Stefanecz Aranka (Návay L. u. 63 (Hrivnák P. u.)), Littkey Antalné (Károly király u. 1.), Özv. Bányai Péterné (Návay L. u. 66.), Mészáros Jánosné (Béke u. 25.), Kadván Sándorné (Magdolna u. 8.), Gracsin Sándorné (Maros u. 95.)
Hat név! Istenem! Pár hónap, pár év múlva ugyan meg lesznek e még ezek? Emelkedni vagy csökkenni fog számuk? Kadván Sándorné adta az első adományt: 10 Pengőt. Isten fizesse meg!
Május 13-án de. Pumm nénivel tárgyaltunk. Kovács Antal kamarás úr (soroksári plébános) segített. Helyesebben ő beszélt, én meg hallgattam. Végre megállapodtunk: özv. Pumm Józsefné, szül. Padrászli Erzsébet, eladja házát (2 különálló épület) névleg 40 000 Pengőért. Valóban azonban ajándék. Átvételkor nem kell fizetni semmit, ellenben adnunk kell neki egy szobát és havonta 100 Pengőt, illetve annak megfelelő összeget.
Soroksárról átköltözve idejöttem lakni.
15-én Bencze Lajos esperes-plébános úrral két látogatást tettem: Homoréknál és Csicsákiéknál. Különösen az előbbi helyen biztos segítséget, vagy legalább kedves és közvetlen megértést remélek. Lefekvésre gondoltam már kicsiny szobámban, amikor beállít Pumm néni. – na itt az első baj! – gondoltam magamban. S érzésem nem is csalt. A szobát szoba-konyhává, a 100 Pengőt, pedig 150-re akarja emelni. Gondolom a Kamarás úr előtt nem jelent nagy akadályt. Holnap már alá lehetne írni a szerződést.
Azóta, hogy utoljára írtam, több mint egy hónap telt el, mert ma június 23-át (1944) írunk. Istennek legyen hála, ezeket a sorokat már a Szilágyi D. u. 70. alatti lakásomban rovom papira. Igen! Hát kiköltöztem Újtelepre.
Június 18-án volt az első szentmise. Vasárnap! Elég szépen jöttek össze. A Pestszenterzsébet város tulajdonát képező Szegényház – Szeretetház kápolnájában miséztem, – Virág Benedek u. 82 sz.”

El lehet képzelni a pásztor és a nyáj örömét ezen a nevezetes június 18-án. Igazi Betlehem volt ez a hely: Szeretetház-szegényház kápolnában Krisztus szegényen. Szépen jöttek össze, de a lakosság számához képest többen is jöhettek volna. De az ördög, mintha ezt a szegényes helyet is irigyelte volna, mennie kellett Krisztusnak. A bombázás, ostrom, háború megbénította a fejlődő kis egyházközséget, menni kellett innen. Krisztus és a hívek új otthona: Béke u. 6. sz. Picsiék. Adjuk át a szót ismét Himfy atyának:

„Az első szentmise alatt szívem gondolata szerint felajánlottam az egész Telepet Jézus Szent Szívének. Majd neki szenteljük a kápolnát is. Ezeken a kemény szíveken csak Ő tud úrrá lenni. Én csak eszköz leszek.
A felajánló imádságot – melyet külön ez alkalomra írtam a Szentlélek segítségével, s melyet minden első vasárnap meg fogunk ismételni – teljes egészében közlöm:

Jézusom édes szíve, ki a benned remélők üdvössége vagy, engedd, hogy ma mindnyájan, egy szív, egy lélekkel Neked ajánljuk magunkat és egész közösségünket. Kinek Szíve a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott szív, Neked ajánljuk gyermekeinket, hogy az ő szívüket is a szentlélek irányítsa. Ki minden erény mélysége vagy, Neked ajánljuk ifjainkat és hajadonjainkat, hogy az őszívükben is az erény nemes virága nyíljék. Kinek Szíve a bölcsesség és tudomány tárháza vagy, Neked ajánljuk férfijainkat, hogy ők is az égi bölcsesség és tudomány által irányítsák családjukat. Kinek szíve béketűrő és nagy irgalmasságú vagy, Neked ajánljuk asszonyainkat, hogy ők is békével tűrjék keresztjüket, és irgalmasok legyenek a rászorulókhoz. Ki a Benned kimúlók reménysége vagy, Neked ajánljuk a távozó szeretteinket, hogy reményüket az utolsó pillanatban el ne veszítsék. Kinek Szíve jósággal teljes, Neked ajánljuk a jóra törekvőket, hogy a tökéletesség útján egyre előbbre haladhassanak. Kinek Szíve gonoszságainkért megtört és lándzsával átdöfött Szív és ki vétkeinkért engesztelő áldozat vagy, Neked ajánljuk bűnös lelkünket, hogy nyisd meg lelkünket a kegyelem számára. Kinek Szíve dúsgazdag mindazok iránt, kik Hozzád folyamodnak, Neked ajánljuk minden erőnket és vállalkozásunkat, hogy eredménnyel jutalmazd. Kinek Szíve az Isten szent temploma, Neked ajánljuk lelkipásztorunkat, hogy az ő szíve is mindenkor Isten temploma legyen! Jézusunk édes szíve, ki a szeretet lángoló tűzhelye vagy, lehetetlen, hogy a felajánlásunkat szeretettel ne fogadd és ki a mennyország kapuja vagy, engedd, hogy egykor mindnyájan az örök Atya Fiának Szívére borulva együtt örüljünk mind örökkön örökké ámen.

Június 27-én szenteltem óvóhelyet a Telepen. Egyszerű földbeásott lukak ezek a bunkerok, melyekben életüket féltve, reszketve húzódnak meg ezek a szegény emberek, mikor jön a szörnyű bombázó. Végtelen helyesek voltak (bunkerszentelésnél). Nagy csoportokban kísértek férfiak, nők és gyermekek egyaránt egyik háztól a másikig és együtt imádkoztunk az ott meghúzódók szerencsés életbennmaradásáért.
Már egész sorát áldottam meg az óvóhelyeknek. Sokan adakoztak a kápolna céljaira. Egész szép összeg jött össze eddig is. Egyetlen helyen utasítottak el. Az asszony is ímmel-ámmal hívott a többiek unszolására. A férfi kint várt az udvaron. Messziről azt hittem azért, hogy udvariasan kaput nyisson. De amikor közelebb értünk, harsogva mondta: „Nekem nem kell”! Isten legyen neki irgalmas.
Július 7-én AZ ELSŐ elsőpéntek. 34 áldozó! Istenem, mi ez az Abonyihoz képest! És mi a hívek számához képest! De Jézus szíve nem engedi magát. Több is lesz! Sokkal több!
Július 8. Pumm néni igényei újra emelkedtek. Most még 2000 Pengő készpénzt is kér. Kissé túlzó. Hosszú vita a Kalmár úrral. Végül megállapodtam én vele. Megkapja, de 50 Pengőként levonjuk.
Most alakítom az „egyháztanácsot” össze akarom szedni a legrendesebb hangadó férfiakat. Tanácsadásra, meg azért is, hogy kicsit apostolkodjanak. Jó lesz ez a hiúságuk miatt is!
Július 23. Nagy nap! Az első „egyháztanács” gyűlés.
Tagjai a következők: Bischof József, Dr. Dobos Ödön, Eperjesi Gergely, Fábik János, Homor József, Jenővári János, Kovács István, Král Ádám, Maléta Ferenc, Matisz Andor, Petrovics Péter, Radó Mihály, Ruboczki István, Szeltner Lénárd, Turán István.
Ezen a gyűlésen tulajdonképpen csak Bischof József hiányzott, de ő is előre kimentette magát. Dobos Dr. és Matisz a fronton vannak, Petrovics pedig kórházban.”

Itt szeretnék egy néhány gondolatot hozzáfűzni (e könyv összeállítója): Ők voltak tehát, akik fundamentumot raktak, építettek, irányt mutattak és helyt álltak. Ők voltak Soroksár – Újtelep „tizenkettői”. Valóban voltak közöttük lángnyelvű apostolok, akik buzdítottak és sokat dolgoztak. Templomot, lakást szereztek Krisztusnak, és Krisztust az embereknek. Amikor elbeszélik kezdeti küzdelmeiket, hangjuk el-elcsuklik. Áldja meg a Jó Isten őket, a mi szeretett veteránjainkat. Kár, hogy megöregedtek.

Aztán voltak közöttük olyanok, akik elfutottak, amikor egyházközségünk a nagycsütörtök estéjét élte… Ma is futnak!.. Uram! Jutalmazd őket is a kezdeti jóságukért és add, hogy végül is hozzád fussanak… „Ne a mi bűneinket nézd Uram, hanem egyházad hitét”. Akik pedig már Hozzád tértek, jutalmazd meg az öröklét boldogságával. (Ezt utólag 1969-ben írtam.)
Szem és fültanuk elbeszélése szerint egyháztanácstagok voltak, (vagy talán póttagok): Albert Antal, Bánhidi József, Börcsök Szilveszter, Komáromi Andor, Lökös János, Péter József, Salamon Gyula, Újfalusi Ferenc, Varga Lajos.
S most adjuk át a szót Himfy atyának:

„Igazán meleg, szeretetteljes hangulat volt. Megnyitó beszédem után, melyben a nehéz időkre utalva szeretetet és megértést kértem, és vázoltam az egyháztanács hármas célját:
1. a tanácsadást,
2. a pénzbeszedést,
3. az apostolkodást.

Pontosan elmondtam minden tényt: Pumm néni ügyet, egy új lehetőséget Littkay Antal festőművésszel, aki felesége tragikus halála után évi 4000 Pengő életjáradék fejében felajánlotta házát, majd pedig nagy vita volt, legyen ezen építkezés vagy ne. Minthogy az én álláspontom az volt, hogy a bombázások és a nehéz beszerzési lehetőségek miatt ne építkezzünk, sikerült úgy vezetni a hangulatot, hogy egyhangúlag e mellett foglaltak állást. Nagy gyűjtést sem rendezünk. Egy perselyt teszünk ki a szegényházi kápolna falára. Elhatároztuk, hogy elnököt nem választunk. Pénztáros Ruboczki István lett. Ellenőrök, pedig Eperjesi Gergely, Jenővári János és Szalter Lénárd lettek. Jegyző: Král Ádám. Majd pedig üdvözlő lapot küldtünk Dr. Dobosnak és Matisznak a frontra.
Július 27. Hat bomba esett a telepre. Hat ház egészen összedőlt. Sok megrongálódott, oldalakat lehetne írni. Ide csak az tartozik, hogy pasztoráció szempontjából még előnye is volt. Sokat jártam az emberek között. Szeretettel, megértéssel kezeltem őket. Amit lehetett segítettem. Tejet osztani, szaladgálni, de még fát vágni se szégyelltem. És az óta olyanok is köszönnek, akik azelőtt észre sem vettek, – mosolyogva köszönnek. Hála Neked nagy jó Isten, Aki még az ilyen borzalmak közé is tudsz jót vinni.
Július 28. Ember tervez! – Pumm néni végez! – Már vagy két hónapja a szerződés aláírására gondoltam, és ma kisül, hogy Pumm néni el se adja a házát. Talán igaza is van: ha jönnek az oroszok, az egyház fizetésképtelenné válik és ő minden nélkül, marad. Július hónapban új esemény nem történt.
Augusztus 4-én a MÁSODIK elsőpéntek! Nem vagyok magammal megelégedve. 30 áldozó. Néggyel kevesebb, mint előzőleg. Vasárnap hálaadó és könyörgő tábori misét tervezek este 6 órára. Felfordult a világ.
Augusztus 6. Megható, felemelő és bíztató volt a tábori mise. Az oltárt az összebombázott házak deszkáiból állították össze. Olyan készségesen, hogy csodálkoztam. Mire elmentem kiválogatni a fákat, már készült is az oltár. Meg is hagytuk, hátha lesz még rá szükség. Kb. 400 ember jött össze. Igaz, ezek közül többen Pacsirtáról jött vendégek voltak. Énekkart is hoztak. De talán 300-an a mieink is voltak. Hála Istennek és Pater Petitnek, Akikhez tegnap kilencedet kezdtem. Határozott megértést várok, nem felületes tetszésnyilvánítást. Mert az volt. Dicsérték az oltárt, a tömeget, a prédikációt. A hit világosságáról szóltam, amely a háborúban is megmutatja az Istent. De a legnagyobb örömem mégis az volt, hogy egy 14 év óta Istennek hátat fordító asszony meggyónt és hogy egy 5 tagú család feje a mise végén a kezemet megszorította és így szólt: „Hitemben megerősödve megyek haza!” De lesz ez még több is. Kell! Pater Petit segít!!! A perselyezés eredménye: 297 Pengő. Deo gratias. Másik lakás is kínálkozik. Túri Gyula bérbe adja házát: két szoba, konyha, előszoba, kamra, fürdőszoba, folyóvíz. 1 holdas kert. Ma volt a Kamarás úr és jónak látja.
Szeptember 11. Mától kezdve mindennap 6:15-kor gyóntatás. (Koszter atya bíztatása) Ma hárman jöttek, elbíbelődtem velük majdnem egy órát. Ha Isten mindennap csak ennyit engedélyez, boldog lennék.
Szeptember 18. Második nap három gyónó, harmadik nap egy. Aztán egész héten senki. Ma talán hat is. De eddig egyetlen férfi sem. Ma kezdtem meg a családlátogatást. Az első körzet a Szt. László (ma Külső Török Flóris u.) utca felső része. Maléta Ferenc vezeti. Két családot néztem meg. Ügyetlenül tettem még. Nem mertem előhozni úgy igazán a vallás ügyét, pedig ez kellene! Különben tegnap volt a második egyháztanácsgyűlés. Mind ott voltak. Kettő kivételével, akik viszont előre jelezték távolmaradásukat. Elhatároztuk, hogy egyházi ruhákat veszünk a pénzünkön, mely kezdi megközelíteni az 5 ezer pengőt. Érdekes, hogy megjött ám a szavuk, ügyesen szólnak hozzá.
Október 2. Első októberi litánia. Gyéren voltak. Talán egy kicsit későn van 6:30-kor, nekem is jobb lenne korán, de miattuk tettem erre az időre. Jövő héten talán 5:30-kor fogjuk tartani. Ma eső is volt. Második ház, ahol nem vártak. Az elsőnél kétszer bezárták a kaput, harmadszor elmentek otthonról. Itt meg két kutya ellen kellett hadakoznom és nem jött ki az éktelen ugatásra se senki. Különben nagy vásárlás is volt a múlt héten. Minden színből vettünk egy őskeresztény szabású kazulát, aztán egy cibóriumot és egy monstanciát. Meg egy palástot. Négy és félezer Pengőt költöttünk. Homor Laci meg Král Ádám úgy örültek, mikor meglátták, mint a gyerek az ajándéknak. Ugyan mit tagadjam, én is!
Október 6. Elsőpéntek. 45 áldozó. Kicsi haladás – ha egyáltalán ezzel a maga szentségében is kétesértékü mértékkel a haladást megmérni lehet.
Október 15. Szálasi Ferenc átvette a hatalmat. Vajon mi lesz?
Október 18. A családokban csak a családtagok tartózkodhatnak. Családlátogatást be kell szüntetnem. De nagy kár!
November 3. Nem változott az elsőpéntekesek száma.
December 1. Párral kevesebb volt az áldozók száma elsőpénteken.
December 4. Első hajnali mise. 6 órakor van. Padok telve, néhány gyerek is jár.
December 14. A múlt hónap 21-én eljöttem Pumm nénitől. Tarthatatlan volt a helyzet. Mészáros István házába költöztem, Návai Lajos (ma Hrivnák Pál u.) 62. sz. Két szoba, konyha, üvegezett veranda. Ők elmenekültek Pestre. Egyelőre házbért nem is fogadnak el. Majd ha kissé szilárdul a helyzet. Ismét összejött kb. két és félezer Pengő. A bizonytalan helyzetre való tekintettel három részre osztottuk. 8-8 száz Pengőt átvettem én és Homor bácsi, a fennmaradt összeget, pedig Ruboczki bácsi, mint pénztáros vigyázza továbbra is.

1945

Január 12. Azóta nagy események játszódtak le. Bejöttek az oroszok. Január 9-én délelőtt egyszerre itt voltak. Nem éppen váratlanul, mégis hirtelen jött a meglepetés. Eltekintve kisebb és nagyobb egyéni akcióktól egyelőre elég nyugalom van. Közben szegény Szeltner Lénárd meghalt. Az „egyháztanács” első halottja. Nem tudtuk megadni neki kellőképpen a végtisztességet. Gyónt, áldozott, de a temetés egyszerű volt. Nem karing, de még reverenda sem volt rajtam.
Január 21. Még mindig szabad misézni, sőt reverendában is járhatok, járhatunk. Mégis hogy a Kedves Nővérek elmentek a szegényházból, nem merem ott tartani a szent edényeket. Egy cibóriumot Ruboczki bácsi vitt magával, a másikat a monstranciával együtt Král Ádám teszi el. Isten adja, hogy épségben visszakerüljön minden. Természetes, most már az Oltáriszentséget sem lehet őrizni. Ha provideálni kell valakit hirtelen, majd átmegyek a pacsirtai plébániára.
Január 23. Amitől régen féltem, ma bekövetkezett. Éppen misézni mentem, mikor Ruboczki bácsi jött, hogy gyorsan forduljak vissza, mert a szegényház tele van orosszal. Egy pillanat alatt átgondoltam a helyzetet. Oltáriszentség nincs, azt tehát megvédeni nem kell. Fölöslegesen életemet veszedelemnek nem teszem ki. Tehát valóban visszafordultam. Vajon lehet e még egyszer misézni?
Január 24. Kedves nővér jött. Nagy felfordulást tettek. Mindent összehánytak, de nem vittek el mást, csak a szőnyeget, (az enyém volt) a gyertyákat és a két ott lévő új klauzának (a fehérnek és a lilának) a bélését. De úgy szedték ki, hogy az anyagnak baja nem történt, tehát meg lehet javítani. Deo gratias! Így megúsztuk baj nélkül.
Március 13. Hosszú, talán két hónapos távollét után hazajött Eperjes bácsi Budáról, ahol nagy gyomor operáción ment keresztül. A műtét után 5 napra kibombázták őket és neki is menni kellett. Idegen helyen húzódott meg és kegyelemkenyéren élt.
A kápolna ügye egészen február 26-ig simán folyt. Nem volt semmi baj, és ha kevesebben is, de jártak misére. Mikor azonban március 2-án Abonyból, ahová élelmet vásárolni mentem hazajöttem, akkor tudtam meg, akkor tudtam meg, hogy február 26-án az egész szegényházat orosz kórházzá alakították és egészen március 4-ig feléje se mertem menni. Akkor Homor bácsival elmentünk a kapitányságra. A kapitány másnapra, vasárnapra rendelt oda bennünket, hogy akkor majd biztos választ fog adni. Miután délelőtt hiába kerestük, délután kijelentette, hogy nagyon sajnálja, de háború van és ő a katonai kórház területére civileket, nem engedhet be. Így tehát megfosztott a kápolnától, mely már kezdett a híveimnek egészen meg szokott és kedves hely lenni. Hiába érveltünk, hogy a soroksári parancsnok követeli a szentmisét, bele kellett nyugodni a változtathatatlanba.
Közben erősen kerestem más helységet, mert nem tartottam helyesnek, hogy amikor a hívek már szép számmal jártak egy helyre és bizonyos kis közösségi érzés kezdett bennük kifejlődni, most ismét pacsirtára járjanak és elveszítjük azt a kis együvétartozási érzést is, ami már kifejlődött.
Felvetődött a Polgár féle vendéglő és Keskeny féle magkereskedés. Az első érzelmi, a másik helyszűke szempontjából nem igen volt alkalmas. Mégis Keskennyel már megbeszéltem az üzletet, havi 100 Pengőért, amikor az Úr Jézus Szent Szíve mégis segített. Pécsi Pál, Béke u. 6. sz. alatt levő kettő szoba, előszoba, konyhából álló házát felajánlotta. Március 11. én már ott mondtam a szentmisét. Kezdetleges kis hely, hisz csak egy gyenge asztalka az oltár minden dobogó nélkül, képek, padok, díszek nincsenek, de mégis a miénknek nevezhető.”

Ismét egy kis visszapillantás 1969-ben: a Béke u. 6 sz. alatt fejlődik tehát tovább az újtelepi mustármag. Himfy atya gondozza, sajnos nem sokáig. Ő az első napszámosa Krisztusnak Újtelepen. S hogy jól gondozta, hogy komoly munkát végzett, legjobban az mutatja, hogy 25 év után is sok-sok szeretettel emlegetik. Jó Pásztor segítsd továbbra is a Te jó pásztoraidat, papjaidat kegyelmeddel. Álld meg Urunk és segítsd azokat is, akik helyet adtak Neked ebben a nehéz időben. Még annyit a szem és fültanuk elbeszéléséből, hogy itt még nem volt harmónium. Homor Mária vezette az éneket szépen kialakított énekkarral.

Hallgassuk tovább Himfy atyát:
„az iskolát szeretném berendezni, én is tanítanék. Nem is bánnám, így legalább egy kicsit bele tudnék folyni a közéletbe. Mert a pasztoráció most nem megy. Sok orosz van a telepen magánházakhoz szállásolva, ott még csak a házi pasztoráció sem lehetséges. De egyéb akadályba is ütközik, mert most könnyen rá fogják az emberre, hogy lázító. Így csak otthon ülök, elmegyek élelemért Alsónémedire, Abonyba, ide-oda, de érdemleges munkát, főleg ami a szervezést illeti, nem tudok végezni. Egyéni helyzetem is igen kritikus. Az én állásom a hitoktatási fizetésre volt alapozva, ami maga is igen gyenge alap. Ha most számításba veszem, hogy december óta még ezt se kapom, és előreláthatólag nem is fogom kapni egyhamar, meg kell állapítani, hogy helyzetem megérett arra, hogy valaki segítsen rajta. Most egy ideig meg lehet élni abból, hogy jobbra-balra cserél az ember, amit csak nélkülözni tud, de ezt hónapokig bírni teljes lehetetlenség. Ezért határoztam úgy, hogy rövidesen felmegyek Vácra, és tanácsot, illetve utasítást kérek a Püspök Atyától.
Homorék mondják, hogy Molnár bácsi – idős szoc. dem. munkás – milyen véleményt mondott rólam, amikor a kommunista pártban szóba került, hogy rám bízhatják ezen iskolát. Azok nem nagyon akartak úgy látszik, egy nyilvánvalóan klerikus szellemű embert megbízni az ifjúság nevelésével. Mire ő kijelentette, hogy „ez olyan haladó szellemű ember, akire akár a kommunista ifjúság nevelését is rá lehetne bízni”. Nem mondom, kisé kétes értékű dicséret. Nem tudom örülni lehet-e ennek, vagy szomorúan szégyenkezni és komoly lelkiismeret vizsgálatot tartani magamban az egyházias szellem szempontjából!? Azért annak mégis örülnék, ha megkapnám az iskolát, majd akkor elválik, hogy mennyire vagyok haladó szellemű.
Március 18. Ma megint nagy szomorúság ért. Reggel hét órakor mentem misézni és éppen azon gondolkoztam, hogy ma már biztosan többen lesznek a kis kápolnában, hiszen a múlt vasárnap volt csak első ízben itt a szentmise, mikor meghallottam, megint vége az egésznek. Reggel 7-re ki kell üríteni a házat, mert 30 oroszt szállásolnak el benne. Hiába tiltakozott a jó szomszéd, hogy hisz ez kápolna, a tolmács azt felelte, hogy ez igazán nem fontos, most csak az a lényeg, az embereknek helyet adni.
Ez a társadalom teljesen kiszorítja Istent. Most már csak az ember fontos. Isten nem számít! Semmit! De vajon meddig fogja ezt tűrni az Isten?!
Most megint új helységet kell keresni, hogy azt ismét elfoglalják az oroszok, akik ma egyedül számítanak.
Március 27. Most már semmit sem kell keresni! Ma gyűlés volt a pestkörnyéki papoknak. Beszéltem a Püspök Úrral. El kell mennem azonnal Gyömrőre, az ottani plébánost helyettesíteni. Ki tudja, meddig fog tartani ez az átmeneti állapot. Szeretnék visszajönni mielőbb. Hiába, ha valakinek az Isten megcsillogtatja a templomépítés lehetőségét, nehezen tud megválni ettől a gondolattól. Most tehát megyek Gyömrőre!
Május 20. Pünkösd vasárnapja. Ma búcsúztam el híveimtől. Nem is számítottam rá, hogy ilyen sokan lesznek. Nehéz volt a szívem, mikor utoljára áldottam meg őket. Vajon lesz-e még alkalmam rá?! Almási néni adott egy szőnyeget a kápolnának. Pont illik az oltár elé. Az egyháztanács tagjaival abban állapodtunk meg, hogy az egyházi szerek egy részét a szegényházi nővéreknek adjuk át használatra, a többit – az új holmikat – pedig Král Ádámnak megőrzésre. A pénzt – 4000 – Pengőt el akartuk költeni, de nem igen megy. Talán aranyat sikerül venni rajta.”

Ezzel lezárult Himfy atya működése. Hála és köszönet a buzgóságáért. (Írja e könyv összeállítója)

A kerületi esperes láttamozza 1961-ben:
Láttam, Bp. 1961. 08. 31.
Szűcs József ker. esp.
Legendi István az utód.
1945. júliusában jött, de mise csak augusztusban kezdődött, új helyén a Konzerv gyárban.

De halljuk Újtelep második önálló papját, Legendi atyát:

„Július 14-én igazolásomat megkaptam a pestszenterzsébeti Igazoló bizottságtól. Az ideiglenes kápolna ügyében sokat szaladgáltam. Lakást kaptam Szt. László u. 81 sz. alatt. (ma: Török Flóris u.)
1945. augusztus: az egyházközségi képviselőtestületi tagok előtt bemutatkoztam. Támogatást ígértek. Vörös Ördög konzervgyárban, egy garázsban ideiglenes kápolnának helyet kaptunk. Az első szentmisét ott augusztus utolsó vasárnapján mondtam. Aránylag sokan voltak. Sokan az asszonyok közül sírtak, mert a betlehemi jászolban fekvő Jézuska jutott az eszükbe. Arra bíztatom a híveket, hogy törekedjünk idővel szép, nagy templomot építeni. 420 Pengőt adományoztak.
1945. november: Weidingerék Csaba utcai házát ideiglenes kápolna céljára kibéreltük. Szerződésünk értelmében 5 (öt) évig házbérfizetés nélkül lakjuk, mert 180.000 Pengős költséggel az épületrészt befejezzük. November 11-én kedves ünnepség keretében kápolna – áldás volt, amely szertartást dr. Bencze Lajos végezte. Halmágyi László pacsirta telepi kántor énekkara kedves művészetével emelte a szentmise szépségét és az áhítatát. Cserkészcsapatunk is alakult 50 fiú taggal Kis Sándor csoportparancsnokságával. Cserkészotthonunk is van, amelyet csoportparancsnok úr nagy áldozattal kijavított. Azt tapasztalom, hogy az Úr Isten feltűnő bőkezűséggel segít.
1945. december: Egyik kedves hívünk a villanylámpa gondolatát is felvetette. Tovább szőve a gondolatot a hívek megértő áldozata révén szükségkápolnánk „oroszlán munkásának” Homor Józsefnek segítségével Fekete Jóska és F. Sándor régi diákjaim közreműködésével „Isten dicsőségére” karácsonykor újra szép ajándékkal leptük meg a kis Jézuskát, 12 lánggal csillant fel a villanyfény. A hívek áldozatának gazdagsága igen nagy.”

Az olvasó szíves figyelmébe ajánlom (a História Domus összeállítója) a következőket:
1. Nem tűnik ki a meglévő iratokból, hogy Legendi István mikor jött Újtelepre.
2. Az se tűnik ki pontosan, hogy a Béke u. 6-bol (Pécsiéktől) mikor jöttek át a Konzervgyárba? (ma orvosi rendelő, K. Török F. u. 12.) És a Konzervgyárból mikor mentek át az iskolába, Szilágyi D. u. 109-be? Ez a helység azonos a fent említett Weidinger-féle ház, Csaba u. annyit tudunk csak, hogy rövid idő alatt zajlottak az események, hónapok alatt változott Krisztus otthona.
3. Almási Jenőné (Bp. Szilágyi D. u. 111 sz.) 1945. október 31. óta sekrestyés, a szem és fültanú elbeszélése szerint, mert irat nincs róla. Még bővebben szólunk róla lentebb.

Soroksár – Újtelep 1946. 01. 01-től lett önálló Szent István lelkészség. Ettől a dátumtól kezdve van önálló ANYAKÖNYVEZÉSE, Legendi atya vezetésével. Ő is sokat küszködött, szervezés, infláció stb. … Újtelep önállóságát az iskolában kezdte, itt adtak egy termet az istentisztelet részére, el volt függönyözve faredőnnyel. Misézés hétköznapokon is volt. Volt, amikor gyorsan el kellett rakni a liturgikus felszerelést, mert jöttek a gyerekek az iskolába, hogy a kápolna teremből iskola legyen, volt, amikor ott lehetett hagyni, nem volt tanítás utána.

Legendi atyát dr. Bencze Lajos pacsirtai esperes-plébános kérésére küldte Pétery püspök úr Újtelepi hívek lelki gondozására. Legendi atya buzgóságát igazolja, hogy az ő ideje alatt vették:
a./ harmóniumot 1050 Pengőért, Stációs képeket (ma is megvannak)
b./ 4 db Térdeplőt (Bartl István asztalos mester készítette)
c./ Az ő ideje alatt alakult a Jézus Szíve Szövetség, s végezte a mai napig áldásos munkáját.
d./ Takács Lajos és családja vette a keresztelési felszerelést a kápolnába Obenbauer kegytárgykereskedőtől.
De adjuk át a szót Legendi atyának és a hivatalos iratoknak:

1946

Január: Pétery József dr. váci megyés püspökünk 4765/1945 számú iratával értesített, hogy 1946. 01. 01.-től „helyi káplánsággá” nevezi ki Újtelepet. Lássuk ennek bővebb másolatát.

Kedves Fiam!

A soroksári kamarás-plébános előterjesztést tett arra vonatkozóan, hogy a soroksári plébániához tartozó Újtelepen 1946. év január 1-től kezdődő hatállyal helyi káplánságot létesítek. Ide mellékelten megküldöm Neked ebben a tárgyban a kamarás-plébánoshoz intézett rendeletem másolatát, hogy azt az új lelkészség irattárába elhelyezd.

Mint helyi káplán, végezd munkádat nagy buzgósággal és körültekintéssel. Mindenben kérj tanácsot a soroksári kamarás-plébánostól, és vele egyetértésben intézd ügyedet.

Nagy gondot fordíts az anyakönyvek vezetésére, mert január 1-től kezdve az Újtelep területén végzett minden ténykedés csak ott nyer már anyakönyvezést. – Írja Pétery püspök úr a fent említett 4765/1945 sz. alatt.

A kápolna Szent Istvánról nevezett lelkészség lesz! Íme: 1/1946 a Váci Püspöktől.

Tisztelt Lelkész Úr!

Elémterjesztett kérelmére a Soroksár újtelepi lelkészséget hivatalosan Szent Istvánról nevezem el.

Megalakul az Újtelepi egyházközség. Íme a püspöki leirat:

A VÁCI PÜSPÖKTŐL
1210/1946
Tárgy: Egyházközségi gondnokság kinevezése.

Tisztelendő Lelkész Hitoktató Úr!

Az újonnan alapított Soroksár – újtelepi egyházközség szervezetét az Egyházközségi Igazgatási Szabályzat 34. §-a értelmében az egyházközségi képviselőtestület hatáskörébe tartozó összes ügyek intézését egyházközségi gondnokságra bízom, melynek tagjává Lelkész Úr elnöksége alatt Ruboczki István, Jenővári János, Petrovics Péter, Sellye János, Börcsök Szilveszter, Homor József, Újfalusy Ferenc, Král Ádám, Kovács István, Péter József, Eperjesi Gergely, Turán István, Maléta Ferenc, Matisz Andor, Bánhidi József, dr. Dobos Ödön, Varga Lajos, Albert Antal, Salamon Gyula, és Lökös János Soroksár-újtelepi híveket nevezem ki. Stb…

Vác, 1946. 03. 13.

Egyházközség megalapítása

Jegyzőkönyv – Felvétetett 1946. 03. 31-én a Soroksár – Újtelepi Egyházközség alakuló üléséről.

Jelen vannak: Legendi István a helyi lelkész, Ruboczki István, Börcsök Szilveszter, Homor József, Újfalusy Ferenc, Kovács István, Turán István, Matisz Andor, Lökös János, Salamon Gyula, Petrovics Péter, Jenővári János, Sélley János, Král Ádám, Péter József, Eperjesy Gergely, Maléta Ferenc, Varga Lajos és Albert Antal.

Az ülést Legendi István lelkész nyitja meg, és ismerteti az Egyházmegyei Hatóság 1210/1946 sz. rendelkezését, amelyben a megyés Főpásztor a Soroksár – Újtelepi Egyházközség gondnokságát nevezi ki. Az ülés folyamán a Képviselőtestület tisztikarába a következő személyeket választotta:
Világi elnök: Újfalusi Ferenc,
Gondnok és pénztáros: Homor József,
Jegyző: Salamon Gyula,
Számvizsgáló bizottság: Sélley János, Kovács István, Lökös János,
Az egyháztanács tagjai: Ruboczki István, Petrovics Péter, Matisz Andor, Börcsök Szilveszter

Legendi István a gyűlés végén üdvözölte az Egyházközség tagjait és az újonnan megválasztott tisztikart és kérte, álljanak szeretettel mellé és legyenek barátai és segítőtársai munkájában. Ezzel az ülést bezárta.

Soroksár – Újtelep 1946. 03. 31., Legendi István lelkész, Ujfalusi Ferenc V. elnök, Salamon Gyula jegyző.

Eskütétel: „Én N. N. esküszöm a mindenható Istenre, a Boldogságos Szűz Máriára és Isten minden szentjeire, hogy az Anyaszentegyházhoz hű leszek, és hogy mint a Soroksár – Újtelepi egyházközség képviselőtestület tagja az egyházközségnek jogszabályait megtartom, lelki anyagi érdekeit legjobb lelkiismeretem szerint minden erőmből szolgálni fogom. Isten engem úgy segéljen!”

A História Domus írója: Főpásztora dicséri: „Főpásztori megelégedésemre szolgál a hitéleti jelentése, főleg pedig a gyakori szentáldozás terén kifejtett buzgósága… stb.” Buzgó volt és mégis futott, lelkiismeretes és mégis gyönge volt, amikor kritika érte. Ma Dunakeszin orvos… Ki érti ezt. Szemtanuk elmondása szerint nagyon buzgó, de nagyon érzékeny lelkű volt. Hívei és Főpásztora kritikáját nem nagyon tudta elviselni. És futott!… Elfutott! Béres lett… nem pásztor… Ki a felelős? Uram, ne a mi bűneinket nézd, hanem egyházad hitét. Innen Ócsára volt helyezve. Többet nem igen tudunk róla, sem iratokból, sem a szem és fültanuktól. Mikor lépett ki, nem tudjuk, azt se, hogy megbánta-e, csak annyit, kár érte!… Bocsáss meg neki is!…

1947

A következő lelkész, akit 1947. 01. 07-én disponált ide dr. Pétery József Püspök Úr: Venczeli Béla.

„Püspök Atyánk 256/1947 sz. irattal engem nevezett ki Soroksár – Újtelepre – írja az új lelkész. Bevallom, féltem kissé a megbízatástól. A városnak ez a része igen sötét emlékekkel élt diákkori emlékezetemben. Hála Istennek, jól csalódtam. Az emberek szegények, de általában jólelkűek. Helyzetem elég nehéz. Elődöm hirtelen távozása és viselkedése megzavarta a hívek lelki világát. Szinte két részre oszlott a Telep. Mindkettő meglehetősen furcsán néz rám.
Február 2-án mutatkoztam be a kápolnában: „Pál ültetett, Apolló öntözött, de Isten az, Aki a növekedést adja!” Szentmise után egyháztanácsot tartottam. Az előzetes rémhírek ellenére is csaknem teljes létszámmal összejöttek. Valahogy furcsállották fiatalságomat, de megnyugtattam őket, hogy ez csak „múló baj”! Segítséget és támogatást ígértek.
Íme az első tanácstagi gyűlés jegyzőkönyve:

Jegyzőkönyv – Felvétetett 1947. 02. 02-án a Soroksár – Újtelepi Róm. Kat. Egyházközség gondnokságának gyűléséről.
Jelen vannak: az egyházgondnokság tagjai.

Tárgysorozat: Ima,
Újfalusi Ferenc, világi elnök felolvassa a váci megyéspüspök úr határozatát.
Új lelkész bemutatkozása.
Régi lelkész köszönetszavazása.
Időszerű megbeszélések.

Újfalusi Ferenc felolvassa a váci megyéspüspök határozatát, mely szerint Legendi István helyi lelkész Ócsára, Venczeli Béla hitoktató, pedig Soroksár – Újtelepre helyezi lelkésznek.
Venczeli Béla: Új, helyi lelkész kéri az egyházgondnokság támogatását itteni munkájában.
Az egyháztagok egyhangúlag köszönetet szavaztak meg a régi lelkésznek, Legendi Istvánnak.
Ezután az új lelkész elhelyezésének módjait tárgyalták meg. A helyi iskola létesítésére vonatkozó módozatokat tárgyalták. Több tárgy nem lévén, a gyűlést imával bezárják.
k.m.f.

Salamon Gyula, Újfalusi Ferenc, Venczeli Béla.
Jegyzőkönyvvezető, világi elnök, lelkész

Továbbá: „a csütörtöki szentmiséket – mint eddig is – a Szegényházban fogom mondani”.

21-én az első keresztúti ájtatosságon P. Hajdu megáldotta az új stációs képeket. Egyházmegyei Hatóság 1070/1947 sz. engedélye alapján. Nagyböjtben minden pénteken délután 6 órakor végezzük a keresztúti ájtatosságot a hívek nagy részvételével. Előtte kis szentbeszéd, a hívek szeretik az ájtatosságot.

A kezdeti feszültség lassan kezd feloldódni. Látják a hívek, hogy amennyire tőlem telik, Isten kegyelmével igyekszem anyagi érdeküket is szolgálni. Igyekszem megnyerni híveimet, főleg az egyházgondnokság tagjait, s azokat, akik állítólag nem jó szemmel nézik ittlétemet. Mindenütt igen kedvesen fogadnak.

Március 2-án, Első vasárnap. Régi (?) szokás szerint a 10 órai szentmise utántól a 3 órai litániáig van szentségimádás. Igen szépen és lelkesen imádják az Oltáriszentségben közöttünk élő Krisztust. Délután a litánia előtt a Jézus Szíve Szövetség asszonyainak volt gyűlés. Megemlítettem a ministránsruha kérdést, hogy lelkesítsük az egyelőre hiányzó ministránsokat. Egyhangúlag magukévá tették a gondolatot. Litánia után a nagylányoknak volt gyűlésük. Nincs sok lány! Túl zsúfolt az első vasárnapi program, azért elhatároztuk, hogy ezeket a gyűléseket a hó utolsó vasárnapján tartjuk.
Március 4-én volt a szokásos első keddi A. C. szociális gyűlés. Sajnos eddig ezen a szegény telepen nem volt konyha. Mihalovics Prelátus Úrral való személyes beszélgetés ellenére is – későn van. Nem baj. A sok utána járkálás nem veszett kárba.
Megkezdődtek a nagyheti szertartások próbái. Hál istennek, már jelentkezik egy-két ministráns, ezeket igyekszem oktatni. Négyszólamú énekkar próbálja a virágvasárnapi passiót. Ez igazán megható áldozat a késő estig dolgozó hívektől. Eleinte este 7-kor, majd a vasárnapi 10 órai szentmise után tartják a próbákat Homor Mária vezetésével. Énekkari tagok voltak: Takács Margit, Albert Aranka (ma: Kováts Ágostonné), Bicskei Mária, Maléta Ferenc.
Vettünk 10 méter egyszerű ministráns ruhaanyagot, ezt Cserepes Sándorné (Hrivnák u.) szeretettel és ingyen megvarrja a kápolna javára. Isten fizesse meg neki!
Március 20-21-22-én lelkigyakorlatot tartottunk. Az előadó Ft. Kovács Károly főplébánia káplánja volt. 5-6-ig gyóntatott, 6-kor szentbeszéd, utána litánia volt. Elég szépen vettek részt rajta a hívek, csak egy kisé sokallották a hosszú beszédeket a kényelmetlen hely miatt. A nagyheti szertartások szépen sikerültek. Hegedűs István volt cserkészem végezte ingyen a kántori teendőket, önként jelentkezett.
30-án Virágvasárnap volt. A négyszólamú passió igen szépen sikerült. Tagjai: Bognár Panni, Fábik Margit, Petrovics Péterné, Jenővári Istvánné, Séllei Ferencné, Péter Magda, Matuska Ilona, Bognár Margit, Tóth Ibolya, Takács Ferencné, Lenodi Józsefné, Takács Gitta, Fazekas Ferencné, Mészáros Ilona, Ménkü Dezső, Cserepes Sándor, Hercegh Károly, Maléta Ferenc, Takács Ferenc, Konrád Ferenc, Csizmazia József, Homor László, Homor Mária.

Az idén április 2-ra esik nagyszerda. Kezdődik a nagyhét. Most már a nagyheti szertartásokat két leggyakorlottabb ministránsokkal végeztem. Ötödikén nagyszombat. Feltámadási körmenet. A telepen a hívek szerint, még soha ennyi ember körmeneten nem vett részt. Húsvéthétfőn a gyerekek számára bábszínházat rendeztünk. Az ideiglenes cs. Otthonban tartottuk meg nagy sikerrel. Utána a gyerekek kekszet és csokoládét is kaptak. Nagyon meg voltak elégedve.
A Fővárosi Földhivatal április 10-én, küldte meg a döntést a még február 26-án beadott kérvényre, mely szerint a Soroksár Újtelepi Szent István lelkészség részére 20 kath. hold földet juttat.
Kifüggesztettem az egyházközségi képviselőtestület ideiglenes névjegyzékét. Nem nagy iránta az érdeklődés.

Megkezdődtek a májusi litániák. Minden este 7-kor tartjuk. Ekkor már hazajönnek a munkából az emberek, ha nem is ők mind, de a feleségeik eljönnek. Igen szép számmal vesznek részt rajta. Ministráns is mindig szépen van. A Szűzanya tiszteletét igyekszünk külsőleg is széppé tenni.
Május 14-én, a litánia után az elsőáldozók és hozzátartozók részére volt gyóntatás. Szép és tiszteletreméltó lelkesedéssel jöttek a felnőttek is. 15-én áldozócsütörtök. Az első szentáldozásra nagyon készültek a gyermekek és a szülők is. Bár Pacsirtatelep igyekezett a gyermekeket ott áldoztatni, mégis 25 kis elsőáldozó volt. Belsőleg megható volt a kis gyermekek áhítata. Külsőleg a szülők igyekeztek lehetőleg széppé tenni ezt a nagy találkozást az Úr Jézussal. Kölcsön ruhákkal segítették a szegény gyerekeket. Szinte fejedelmi reggelit készítettek nekik. Az előáldozási képeket a templom pénztár fedezte. A 8 órai szentmisén volt az áldozás, hogy ne kelljen sokat várakozniuk a kicsinyeknek. Szent Tarziciusz példájával buzdítottam őket, hogy ne engedjék az Úr Jézust szívükből kitépni, ha kell életükkel védjék hitüket, lelki tisztaságukat. Sokan sírtak! Délután bábszínház és játék volt minden gyermek részére. Kb. száz gyermekre számítottunk. Ennyi részére készítettünk forgót, léggömböt stb. Megjelent kb. 400 (négyszáz) gyerek. A bábszínház most is nagy sikert aratott. A szeretetreggeliből bőséges maradék percek alatt elfogyott. De elfogyott minden forgó, léggömb is. Persze ingyen! Május 22-én két ministráns részvételét jelentette be a Hatvani Eucharisztikus kongresszusra: Szabó András 14 éves és Zsíros Géza 15 éves. Igen nagy buzgalommal készültek, hogy zöld ministráns ruhában avassa őket ministránssá a Püspök Atya.

Az idén áldozócsütörtök június 5-ére esett. Sajnos sok gyárban ma is dolgoztak az emberek, ezért az Úrnapi körmenetet vasárnap, június 8-án tartottuk meg. Útvonalunk: Kápolna – Szilágyi D. u. – Magdolna u. – Návay L. u. – Kápolna. Az idén tudomásulvétel végett bejelentettük a rendőrségen az útvonalat. Nem szóltak semmit. Az utcák gyönyörű tiszták voltak. A négy sátor is igen ízléses volt. A református testvérek virággal és szentírási idézetekkel díszítettek. A menet is igen szép és fegyelmezett volt. Szentmisét 10 órakor tartottuk, és utána rendeztük a körmenetet.
Június 7-8-án volt Hatvanban az Eucharisztikus kongresszus. Két ministráns fiú képviselte egyházközségünket. 12-22-ig. minden szentmise után imádkoztunk jó papokért. Most van Vácott a szentelendők lelkigyakorlata. A gyermekeket és híveket külön buzdítottam, hogy kérjék az Aratás Urát…
„Amilyen ma a kispapság, olyan lesz tíz év múlva a papság, amilyen a papság ma, olyan lesz tíz év múlva a nép!” (Hanauer püspök úr)
22-én a leányoknak kirándulás volt Máriamakkosra. 110-120-an voltak. A tiszta, romlatlan örömet úgy látszik az itteni „előkelő” lányok gyerekesnek tartják. E téren nagyon sok a tennivaló. Péter-Pál napján tartottuk a Jézus Szíve Szövetség évi tag avatását. 24 új tag kéri felvételét. Utána kis gyűlés és uzsonna volt. Nehéz helyzet: az eddigi vezetőnő Homorné, egyedül vele nincsenek megelégedve. Sok asszonyt megsért, egyedül akar, vezetni stb. Ha kikapcsolom, vele sértődik meg a férje is, aki pedig mintagondnok. Úgy határoztam, hogy az elnök asszony továbbra is Homorné marad. Mellé választottuk Albertnét, mint titkárt és Cserepesnét, mint pénztárost. Egyelőre a feszült helyzet megoldódott. További sértődések várhatók.

A …újfalusi egyházközség nekünk ajándékozta használaton kívüli harangját. Használhatjuk mindaddig, amíg nem lesz saját rendes harangunk, akkor visszaszáll rájuk, hogy ismét tovább ajándékozhassák. Most probléma a harang elhelyezése. A Budapest vidéki villamossági R.V. ugyan ajándékozott három nagy akácrönköt, amelyből elfűrészelés után négy oszlop alapzat és kötőlécek kerültek ki. Homor bácsi a gondnok intézte el az ügyet és vitte a köszönőlevelet. Nem párt, hanem joghatóság adta a fát.
Július 15-én a hívekkel Márianosztrára zarándokoltunk. Reggel 6-kor indultunk az itteni végállomásról. Márianosztrán volt a hívek számára szentmise. Igen szépen sikerült a zarándoklás.
16-17-18-án cserkészfiúkkal „indián” tábort tartottunk Máriamakkoson. A fiúknak egyedül kellett minimális élelemmel és felszereléssel két napot eltölteni. Ezekből az „indiánokból” szeretném majd megszervezni a ministránsgárdát.
Július 31-én Szent Ignác napján rekollekciót tartottam a kedves nővéreknél. Igen jól esett egy napra kikapcsolódni a zaklatott életből és belsőleg megkészíteni a mérleget féléves itteni munkámról. A rekollekció leszűrt eredménye: több lelkiséget, mélyebb lelki életet kell élnem, mert az „embereket tartjuk szóval, de megváltjuk áldozattal!”
Közben most készülünk buzgón egyházközségünk első búcsújára.

Az idei augusztus 20-át Szt. István napját a szokottnál is nagyobb fénnyel és a hívek rendkívüli tömegével tartották meg Budapesten a Hősök Terén, a bíboros Hercegprímás Úr vezetésével.
Kis egyházközségünk védőszentje Püspök Úr 94/1946 sz. rendelkezésére Szt. István király. Ma tartottuk meg első kis búcsúnkat. Reggel 8-kor rendes szentmise volt áldoztatással. 18 órakor Dr. Bencze Lajos esperes-plébános mondott ünnepélyes hárompapos szentmisét.
Diakónus: Venczely Béla, Subdiakónus: Bartl János. Asszisztens: Nuófer Lajos püspöki tanácsos. Ministráltak: Albert László, Cserepes Sándor, Zsíros Géza és Szabó András.
A szentmise alatt, amely a kápolna falánál felállított oltárnál zajlott le, esperes úr gyönyörű beszédben méltatta Szt. István modern erényeit. Szentmise után következett a felvirágozott harang megáldása, amelyet Nuófer Lajos tanácsos végzett. Az egyházközség nevében Újfalussy Ferenc vette át a harangot és méltatta azt, mint a munkáskezek munkájának szimbólumát, mely Istent dicséri. Homor József gondnok húzta meg először a harangot. A gyermekek Homor Mária vezetésével játékos énekeket mutattak be a harangról a harangállvány körül. Délután 3-kor ünnepélyes litánia volt. Délután 4 órakor P. Palákay S. J. tartott nagy lányok részére értékes előadást a modern lány erényeiről „Modern lány és a Szűz Anya” címmel. Öt órakor bábszínház szórakoztatta a kis gyermekeket. Közben folyt a vásár a papírforgóktól az italmérésig, mindennek a jövedelme az egyházközség javára ment. A hívek igen lelkesen árulták és vásárolták a kis emléktárgyakat, a férfiak pedig fogyasztották a sört, az „egyház javára”. Tiszta jövedelmünk a búcsú napján: 687. 60 Ft volt. Este 8 órakor gyertyás körmenettel hódoltunk Urunk és királyunk előtt. Útvonalunk elég hosszú volt: Szent László – Magdolna – Návay L. u. A hívek igen nagy számban vettek részt és fegyelmezettek voltak a körmeneten. Hála Istennek első kis búcsúnk szépen sikerült. A hívek már előtte Herczeg Károly és Sélley Ferenc vezetésével szépen újjáfestették a kis kápolnát. 22-én a gyermekek számára kirándulást rendeztünk Mária Makkosra.”

Sajnos tovább nem vezette senki a História Domust. A továbbiakban az irattárból és a fül és szemtanuk elbeszéléséből írjuk a H. D.-t. Íme sajnos lehangolóan: „Tisztelettel bejelentem, hogy az egyházközségnél viselt tisztségemről rajtam kívülálló okok miatt lemondok.”
Soroksár-Újtelep, 1947. 08. 16. Teljes tisztelettel: Sélley János (Návay L. U. 22.)

Képviselőtestületi választógyűlésen a következő tagokat választják meg 1947. 08. 25-én:

„Rendes tagok”: Albert Antal, Börcsök Szilveszter, Dr. Dobos Ödön, Dénes János, Homor József, Maléta Ferenc, Nagy Mihály, Pálfi Jenő, Petrovics Péter, Péter József, Jenővári János, Komáromi Andor, Kovács István, Kun Imre, Lökös János, Rubocki István, Salamon Gyula, Takács Ferenc, Vágó Géza, Zummer Ferenc.
Póttagok: Balog György, Eperjesi Gergely, Haász Ferenc, Hartman Adolf, Kalló József, Pollauer János, Sipeki István, Takács Lajos, Turán István, Varga Lajos.
A fenti képviselőtagokat a váci Püspök Úr 6507/1947 sz. alatt hagyta jóvá.

Jegyzőkönyv (következik), ami szerint megválasztják három évre a tisztikart 1947. 10. 26-án, mi szerint:
Világi elnök: Dr. Dobos Ödön, gondnok: Homor József, pénztáros: Jenővári János, jegyző: Kovács István, helyettes jegyző: Lökös János.
Az egyháztanács tagja: Kun Imre, Petrovics Péter, Haász Ferenc, Pálffy Jenő.
Számvizsgáló bizottság tagjai: Ruboczki István, Eperjesi Gergely, Maléta Ferenc.

Az Egyházmegyei Hatóság 7962/1947 sz. alatt hagyja jóvá november 13-án.

1947 évi hitéleti jelentés. Nagyon értékes. 26/1948 sz.

„Kegyelmes Püspök Úr rendelkezése folytán 1947 február 1-én kerültem Soroksár Újtelepre (NB: a kinevezés jan. 7.) Tanítás csak március közepén kezdődött. Így közel egy hónapot tölthettem el híveim körében. Elődömmel kapcsolatban sok probléma merült fel, ezeket azonban a jó Isten segítségével sikerült gyorsan leküzdeni. 4 + 4 km. utat kell megtenni hitoktatás ügyben. Februárban járt le a földigénylés terminusa, ezért földet igényeltem lelkészségem részére. A Fővárosi Földhivatal 904/1947 sz. alatt 20 kat. hold földet juttatott. Azóta már harmadszor mérték ki a földet. Jelenleg 15 hold volna a termőföld, 5 hold, pedig a telepen (a telep közepén, amely most a széle), hogy alkalomadtán könnyebben menjen a templom, plébánia, kultúrház, iskola céljaira a kisajátítás. Az egyháztanácsban elhangzott az a vélemény, hogy sok a vesződség és semmi haszon nincs, jobb volna lemondani róla.

Anyagilag az egyházközség szegény. Lakóinak száma kb. 3520, ebből kb. 2640 katolikus. Egyszerű gyárimunkás emberek sok gyermekkel. A legtöbben adni nem tudnak, sőt ők szorulnak segítségre. Egyházadó nincs, önkéntes felajánlás van. (Esetleges egyházadó kivetése most igen rossz hatást váltana ki, – gyakorlatilag, pedig aki akar és tud, az most is ad. A megajánlott összeget egy magányos özvegyasszony gyűjti össze havonta 10%-ért. Havonta befolyik kb. 500.-Ft. Ebből egyháztanácsi jegyzőkönyv alapján 200 Ft.-t kap a lelkész. 70 Ft. + 20 Ft.-t tisztítószerekre a harangozó. A többiből – beleértve a perselypénzt is – a kápolna felszerelését gyarapítjuk.

Gyóntatás minden reggel a 7 órai szentmise előtt, vasár és ünnepnap a szentmisék előtt. Elsőpéntek előtti csütörtök este. Betegekhez rendszerint kétszer kell menni, egyszer érdeklődő látogatásra, és csak utána a szentségekkel. Szentáldozások száma: 6300. (Tavaly: 2700) Beszédes szám ez, mert nincs sem iskola, sem más lehetőség. Igen nagy probléma volt az első szentáldozás, a hívek azonban ragaszkodtak hozzá, hogy úgy, mint az előző években, itt járuljanak első szentáldozáshoz, és ne az iskolával. 25 kis elsőáldozó volt, akiknek a hívek adtak össze nem csak uzsonnát, hanem még ruhát is. Szép számmal járultak a felnőttek is a szentáldozáshoz. Egy kis egyházközségi ünnep lett. Délután gyermeknapot tartottunk, játékokkal, bábszínházzal, melyen kb. 400 telepi gyermek vett részt.

Vasár és ünnepnapokon 8-kor és 10-kor vannak szentmisék. Mindegyiken rövid kis szentbeszéd. 10-15 perc, mert állni kell a híveknek, és hamar elfáradnak. Az első szentmisét az inkább az asszonyok, a másikat inkább a férfiak látogatják, ezért az első szentmisén inkább buzdító, míg a másikon oktató beszédeket mondok.

Énekkultúra elég gyenge. A hívek szép, kilencregiszteres harmóniumot vettek, de nincs kántor. Több óvónőképzős lány kántorkodik. A szertartásokat külön szépen begyakorolják. (négyszólamú passió) Az énekeket nem nyújtják. Szent vagy Uram szerint énekelnek.
Négy polgárista fiú között felvetődik a hivatás kérdése, csírája. A mostani iskolai rend azonban igen nagy nehézséget jelent számukra. Így azután, mint kilátástalanról lemondanak. A ministráció nagyban fokozza az érdeklődést az oltár iránt a fiatalokban. Kb. húszfőnyi ministráns gárda, emeli a szentcselekmények fényét. (gyakorlás, önálló pénztár, kirándulás, elsőpéntek, szórakozás stb.) Szemináriumnak küldtünk egy kis zsírt és tojást, bár nem vagyunk termelők. Nem messze tőlünk él egy nyugdíjas paptárs, akinek igen nagy örömet okoz, hogy vasár és ünnepnap 2-2 ministráns jelentkezik.

Templomunk nincs, szükség kápolnában tartjuk a szentmiséket. Jelenleg a házat, – amelyben magánszerződés alapján még két évig lehetne kápolnánk, – kisajátították (a község) iskola céljára. A főjegyző Dr. Förhenc Sándor megértő irányunkban és az építési tervbe bevetette egy kis apsis építését is. Ha ez sikerül, egybenyitva egyik tanteremmel, egyelőre megoldódik a kápolna kérdése. Egyházi ruhánkat és felszerelésünket tervszerű vásárlások alapján sikerült kétszeresére emelni.

Az országos Boldogasszony évvel kapcsolatban részt vettünk a zarándoklaton.

A telepen sok a rendezetlen házasság. Ezeknek jó része azonban egyszerűen szanálható. A Jézus Szíve Szövetség tagjai buzgólkodnak a házasságok rendezésén. A most kötött házasságok egy-két kivétellel rendezettek. A legtöbb házasságot Pacsirtán kötik, mert ott fényt és pompát lehet kifejteni. Sok az elbocsátás.

A szegények ügye igen fontos probléma. Az A.C. segítségével sokat tudunk segíteni. Nagy a szegénység. A gyermekeken keresztül próbálom a szülők lelkét is megismerni. Majdnem mindig sikerül.

Az egyesületi élet legfőbb problémája a helyhiány. Ennek ellenére van kis Szívgárda (40), egyházközségi Szent Imre cserkészcsapat (40), ministránsgárda (20), bábjátszó csoport (7), Mária leánykör (25), egyházközségi Szent József csoport (10). A lelkesedés igen nagy a fiatalság között.

A város és az állam támogatásával elég erősen dolgoznak itt is a baptisták. (Kezükben van a városi gyermekkórház, most nyitottak óvodát.) Most volt egy elvi áttérés, mert állást kapott a baptista óvodában.

A telep fele még beépítetlen. Ha megindul a rendes hitélet, a telep gyors fejlődésnek fog indulni, s vele együtt a hitélet is. A telep fejlődőképes és egyházi szempontból szép reményekre jogosít. Az itt végzett munkát a hívek hálája és a jó Isten áldása kíséri. Erre a munkára kérem Kegyelmes Atyám áldását, felszentelt kezét csókolja Krisztusban fia.

Soroksár-Újtelep, 1948. 03. 01. Venczeli Béla lelkész.

(Örömmel folytatom a tudósítást, miszerint megvásárolják a mai Kápolna területét.)

Adásvételi szerződés

Egyrészről Zsíros Gézáné háztulajdonos Soroksár-Újtelep Szilágyi Dezső u. 141 sz. lakos, mint eladó, másrészről Soroksár-Újtelepi Egyházközség (Soroksár-Újtelep Szent László u. 81 sz.) mint vevő között az alulírott napon és helyen a következőkben köttetett meg:

Eladó eladja, a vevő, pedig megveszi az eladó kizárólagos tulajdonát képező Soroksár-Újtelep Szilágyi D. u. 141 sz. alatt fekvő és a soroksári 2903 tkvi betétben felvett 12928/3 hrsz. alatt foglalt 154 öl kiterjedésű ingatlant, az ingatlanon épült 1 szoba, konyha, kamra és zárt veranda, továbbá 1 szoba, konyha lakóházat és annak tartozékaival együtt, azon állapotban, ahogy azt a vevő már megtekintette, kölcsönösen megállapított 12. 000. Ft. Azaz: Tizenkettőezer Forint vételárban. Stb. stb. (jogi forma, de ez volt a lényeg)

Soroksár-Újtelep 1948. 04. 19.  Venczeli Béla

Az Egyházmegyei Hatóság 2652/1948 sz. alatt jóváhagyta. A Telekkönyvi Hatóság 6393/1948 sz. alatt a javunkra írta. A váci Püspök Úr megdicséri a híveket és a lelkészt: Főpásztori elismeréssel méltatom a hívek áldozatkészségét és Tisztelendőséged buzgóságát, hogy a szervezés alatt álló lelkészségnek ezt az ingatlant megvették.     

Jelenleg is ez a lelkészségi hivatal (1970-ben). De meglehetősen rossz állapotban volt s egyrészt vályog épület. 54/1948 sz. jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk: Dr. Dobos Ödön az egyházközség nevében köszönetet mond Vágó Géza mérnöknek, hogy adományával lehetővé tette az ingatlan megvételét. Szeretnénk mi is (utókor) köszönetet mondani – ismeretlenül is – Vágó Gézának s mindenkinek, akik vásároltak, adományoztak, dolgoztak és imádkoztak, hogy Soroksár-Újtelepen állandósuljon Krisztus országa.

A váci Egyházmegyei Hatóság 6316/1948 sz. leirattal és 1948. 10. 26-i keltezéssel engedélyt adott a beköltözésre s hogy ott (Bp. XX. Szilágyi D. u. 141) rendezze be a lelkészi hivatalt.

Szomorú sorok következnek, általam is nagyra becsült Homor bácsi lemond. Íme az irattár tanúsága:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Mint fővádlott úgy állok a kápolnában a szentmisén. Igen! Ez most így van, de én mégsem úgy érzem magam. Azt hiszem, és így is van, hogy a kápolna megalapításánál nagy szerepet vittem.

1945 októberében, mikor az egyháztanács összeült, proponáltam, hogy a mostani helységben kápolnát építsünk. Az egyháztanács leszavazta, hogy ilyen szemétdombon nem építünk. Én azt mondtam: Mégis meg lesz! A Weidinger családdal hosszas tárgyalások után megegyeztünk.

A kőművesmunkát kiadtam egy fizetett kőművesnek, magam pedig, mint fizetés nélküli napszámos, a lapátommal és a kalapácsommal dolgoztam négy héten keresztül napi tíz órát.

Közben négyszer hívtak a pártba. A nyugdíjamat akarták elvenni, mert a kápolna építésével mertem foglalkozni. 1945 karácsonyra a villanyt is beszereltem. Megkezdődött a harmónium, a stáció, a szobrok stb. stb. beszerzése. Három éven keresztül volt éppen elég munka és szaladgálás.

Elérkeztünk az egyházi otthon átalakításához, ahol szintén kivettem a részem. Itt is nem kevesebb, mint napi 12 órát dolgoztam Isten nevében. Van ezen a telepen még egy hívő, aki többet adott, mint én? És mégis azt mondják, hogy azért mentem dolgozni, mert az egyházi pénz már nincs nálam, és így nem tudok megélni. Mert eddig ebből éltem. Hát nem ezért! Hanem azért, mert a lányom állás nélkül volt, a fiam megnősült és így a háromtagú Homor család az én szerény nyugdíjamra szorult. Úgy gondoltam, ha beteg is vagyok, és idehaza tudok dolgozni fizetés nélkül, akkor miért ne dolgozzam pénzért, hogy ne kelljen nyomorognunk, hogy meglegyen a megélhetésünk.

Tovább nem mentegetőzöm. Nagyon szépen köszönöm a tiszteletbeli gondnoki állást, de tovább nem vállalok sem tagságot, sem tisztséget.

Egyben kérem az Atyát, legyen szíves a lakásomból minden egyházi és bábszínházi stb. dolgot a levél átvételétől számított 8 napon belül elszállítani.

A vállalt havi összeget továbbra is fizetem.

Soroksár-Újtelep 1948. 11. 02.     Tisztelettel: Homor József volt egyházgondnok

(E sorok írója: egyházközségre tragédia egy ilyen ember elvesztése. Ki tudja, honnét fujt a szél. Nem lenne szabad, sértődni se, DE rágalmazni se! Köszönjük Homor bácsi a sok munkát!)

Ismét egy szomorú közlés:

Tisztelettel bejelentem, hogy az Egyházközségi Képviselőtestületben viselt világi elnöki tisztemről lemondok. Az Egyházközség áldásos működésére Isten áldását kérve vagyok kiváló tisztelettel: Dr. Dobos Ödön Soroksár-Újtelep 1948. 11. 25.

(Az 1948. évről szóló hitéleti jelentést érdemes rögzíteni, mert értékes adatokat közöl. ad 6/1949sz. alatt)

Hitéleti jelentés 1948. évről:

Kis alakuló egyházközségünk számára az 1948. esztendő küzdelmes év volt. Belső feladatainkon kívül főleg három probléma körül csoportosultak a nehézségek: kápolna, plébánia és az egyházközségi tagok lemondása körül.

A kápolna kérdése több évi küzdelem után biztosítottnak látszott 1950. évig. Egy romházból építettünk újjá kápolnát, sekrestyét, előteret és raktárt. Az idén újra felvetődött a gondolat: a telepen iskolát kell nyitni. Bár a költségek és a praktikusság szempontjából nem a legjobb megoldás volt, mégis a romház újjáépítését és kisajátítását határoztuk el. Veszélyben forgott kis kápolnánk léte. Végül is a község úgy döntött, hogy helyt ad kérelmünknek 75/kgy. sz. alatt.

A hívek áldozatos készsége és egy nagyobb adomány lehetővé tette az egyházközség számára egy ingatlan megvételét. Először óvodát akartunk létesíteni benne, minden készen is volt, amikor az óvodák államosításáról szóló rendelet értelmében óvodát nem nyithattunk. Miután a lakást ki akarták utalni, sürgősen átépítettük és plébániának rendeztük be Egyházm. Hat. Jóváhagyásával. Előszoba, konyha, szoba. A konyha jelenleg iroda céljait szolgálja.

Az idők megnehezültével a munkatársak is hivatalosan írásban beadták lemondásukat. Először csak két tag, majd a gondnok, majd az egyházközség világi elnöke is. Akik nem adták be lemondásukat, azok is inkább csak pro forma tagok. Átszervezés jelenleg feleslegesnek látszik, így nem hívtam össze egyháztanácsgyűlést, és hivatalosan nem fogadtuk el, és nem hoztuk nyilvánosságra a lemondásokat. A munkát igen megnehezíti a munkatársak hiánya.

A kápolna kicsi, de szép. A szentély része szépen el van látva villannyal, ragyog a tisztaságtól. Egyházi ruháinkat és az oltár szebbé tételét a lehetőségekhez képest állandóan munkáljuk. Két szentmise van vasárnaponként: 8-kor és 10-kor, du. háromkor litánia. A szentbeszédek rövidek: 10-15 perc, mert a hívek állnak. Gyóntatás minden vasár- és ünnepnap, valamint hétköznapokon a szentmisék előtt. Elsőpéntek előtti csütörtök este 6-tól.

Statisztika:

Szentáldozások száma: 7500 (tavaly: 6300, előtte: 2700)

Elsőáldozás a Pacsirtatelepi Plébános Úr rendelkezése miatt nem volt.

Keresztelés: 19 (Pacsirta elkeresztelt 5-öt, a Főplébánia 17-et)

Temetés: 20, házasságkötés: 3, (jegyes: 20).

Nagyrészt Pacsirtatelepen kötik a házasságot. (Nagyon sok a rendezetlen házasság. Sokat a fennálló ligamen miatt nem is lehet rendezni.)

Kántorunk nincs. Egy óvónő látja el a kántori teendőket. Harangozónőnk rendben tartja a kápolnát és az egyházi ruhákat.

Anyakönyvek pontosan vannak vezetve és évenként lezárva.

A telep lakossága: 3520, ebből katolikus: 2640.

Egyházi adó nincs, bevezetése itt jelenleg nem is lenne időszerü. Önkéntes megajánlás van.

Az Újtelepi lelkészség a második soroksári hitoktatói állásra volt szervezve. Az újtelepi iskola megnyitása óta (december) 16 órát adok Újtelepen és 12-t pedig Soroksáron. Próbálkozom rajz, ének, munkaiskola elvét alkalmazni, valamint az érdeklődést felkelteni az egyházi ének iránt. (furulya, gramofon stb.)

A temetés mint szertartás nagy hatással van a hívek lelkére. Próbálom széppé tenni (ministránsok stb.) Hála Istennek eddig még nem volt pap nélküli temetés.

Az egyesület külső tevékenységét erősen le kellett állítani. A leány csoport közös szórakozásokon vesz részt (színház, mozi, szép könyvtárunk van). Néha lelki napra mennek, tartják az elsőpénteket. Rendszeres gyűlést újabban nem tartanak. Az asszonyok gyűléseit szüneteltetjük – egyenlőre. A hitéleti főprogram: beteggondozás és oltárdíszítés. A ministráns gárda egyházközségünk szemefénye. Kb. 20-an vannak. Foglalkozom velük. Litánia után játékok: foci, bumeráng, céldobó, ötórai tea, társasjáték.

Havi szentáldozásról egyik-másik áttér a gyakori, sőt a napi áldozásra is. Ministrálás előtt és után ima, majd a nagymise után próba van. (ima, szöveg gyakorlás, recitatív mise, rövid exhortáció, liturgikus ismeretek, egy-egy rövid gregorián ének, ima.)

Ruhájuk szép, temetéseken birétumot viselnek. Közös a kirándulás, szórakozás, kis színház, mozi, csónakázás stb. Saját közös pénztárukból fedezik. Szép könyvtáruk, sok és értékes társasjátékuk van, focifelszerelés stb. Ministránsnak lenni kitüntetés volt. Jelmondatuk volt: „Istennek szolgálni annyi, mint uralkodni!” Saját filmfelvevő és lejátszó áll rendelkezésükre.

Bár az egész vonalon kénytelen voltam az egyesületi életben kifelé való életet csökkenteni, úgy érzem annál nagyobb az Úristen kegyelme. A szegények gondozását kisajátította az M.SZ.N.D., de az elhagyott öregeket továbbra is csak az egyházközség támogatja. A Boldogasszony évében erőnkhöz képest bekapcsolódtunk. Szentbeszédeken, énekeken és rózsafüzér imádságának megtanításán kívül részt vettünk a férfi, női és ifjúsági zarándoklatokon, valamint az egyházközségek gyűlésén. Nagy nehézség, hogy csak igen ritkán kapok helyettest, s így nehezen tudom vezetni híveimet. Az újonnan alakult iskola tantestületével igyekszem fenntartani a jó viszonyt.

Az egyházközség kartotékját tavaly felfektettem. Általános átdolgozásra szorulna, de nagyon nehéz az oktalan gyanúsítások miatt. Elkészítettem a telep első térképét, ami nagyon segít az esetleges fejlődési irányok megállapításában, miután a telep 2/3 része még beépítetlen. A hívek ingyen kapnak szép emléklapot elsőáldozás, esküvő, keresztelő és halál esetén. A hívek szeretettel fogadnak látogatáskor, de kevés az időm és gyanakvással nézik a pap mászkálásait. A hívek megközelítését nagyban segíti gyermekeik időnkénti segítése a tanulásban.

A Telep at Egyházmegye egyik végvára. Nehéz és küzdelmes itt az élet. De az embernek erőt ad a kisgyermekek örömteljes köszönése, s a ministráns fiúk buzgósága s a hívek szeméből sugárzó biztatás. Az Úr Jézus itt van velem. „Mindent megtehetek abban, Aki engem megerősít!” Munkámra Kegyelmes Atyám áldását kérem, – felszentelt kezét csókolja

Krisztusban fia: Venceli Béla lelkész 

Soroksár-Újtelep, 1949.02.16.

Következik 15 (tizenöt) Haszonbérleti szerződés a fent említett 20 kat. hold földdel kapcsolatban. Mind 1949-i dátummal. Csak bajnak adták a földet.

A továbbiakban – hogy az olvasó megértse, három helységről van szó: 1/ A Weidinger féle Csaba utcai ház, amit 5 évre kibéreltek. (Ma iskola, Szilágyi D. u. és Mezőlak u. sarok.) 2/ A Zsíros Gézánétól megvett lakás – 1948.04.19. – a mai Szilágyi D. u. 141 sz. ház, ahol jelenleg is van a kápolna és a plébánia. S mivel, a szerződés ellenére, a Község elvette (egyenlőre még csak számításba vette, hogy iskola céljaira kisajátítja, ami aztán meg is történt) s mivel a Zsíros Gézáné féle lakás, a mai kápolna, Szilágyi D. u. 141. kis szobák miatt nem volt alkalmas kápolna-templom istentiszteleti célra, tárgyaltak és vettek egy helységet, nagyobb épülettel szükségkápolnának, de beköltözni nem lehetett a lakók miatt a mai napig. Ez a helység Szilágyi D. u. 112. sz. alatt van, 134 nöl. E házvétel hivatalos iktató számai, ami megtalálható az irattárban: kérve E.H.Vác-tól: 23-31/1950 sz. adva: 1429 – 2176/1950 sz. alatt.

Az irattár tanulsága szerint Venczeli Béla lelkész, a vallás és közoktatásügyi miniszternek ír 1950.01.31. dátummal a Weidinger féle ház (Csaba u.) megmentése érdekében, de hiába. Hiába indokolta a legreálisabb érvekkel, nem fogadták el, menni kellett. 1950. június 9-én szüntették meg az iskolakápolnát. (1945.11.11-én költöztek oda.)

Ekkor jöttek át a jelenlegi helyre: Szilágyi D. u. 141 sz. alá, ahol azóta is létezünk, amit (mint lentebb látjuk) renováltak, bővítettek. Szükség volt rá, mert elég rozoga épület volt. A lelkész is itt lakik a sekrestyében.

Ha jobban megnézzük az eddigiek történetét az egyházközségünkben, azt látjuk, hogy Jézus szinte vándor életet élt! Igazi betlehemi szegénységben: szegény házban, raktárhelységben, romházban, majd rozoga épületben. Miért? Fogjuk fel úgy hogy: „Tanuljatok tőlem, példát adtam nektek!” Vagy szégyenkezzünk: „Rókáknak barlangjuk, madaraknak fészkük van, de az Emberfiának nincs hová lehajtani a fejét!” Nincs rendes otthona. Vagy pedig fogjuk fel jelképesen: ez már a száműzetés kezdete, a lelkekből való kiűzés jelképe. Érdemes lenne elgondolkodni ezen!

De térjünk még vissza az 1949. év HITÉLETI jelentésre, amit 10/1950 sz. alatt őriz az irattár, ami részletezi és tükrözi az akkori hitéletet.

Íme:

Kis egyházközségünk számára, mint az egész magyar katolicizmus számára is az 1949. esztendő a hitvallás esztendeje volt. Ebben az évben feladataink voltak: a hitélet megszilárdítása, a hitoktatás megszervezése, és a hívek ránevelése a gyakori szentáldozásra.

A Telepen ez idén megindult az általános iskola V. osztálya is. Ezzel elegendő lett a hitoktatási óraszám (20+2) az önállóvá szervezett Újtelepi hitoktatónak. Elmaradt tehát a soroksári kiegészítő óraszám, annál is inkább, mert a rendelet szerint csak az utolsó tanítási óra után lehet megtartani a hittant. Lényegében ugyanabban az időben több helyen is jelen kellene lenni. A törvényben biztosított jognál fogva minden szülő kivétel nélkül kérte a hitoktatást. Azóta kényszerítő körülményekre hivatkozva 5 gyermeket vettek ki szülei a hitoktatásról. A Telep hívei hitvallást tettek a vallás mellett.

A gyakori szentáldozás kérdése a felnőtteknél nehéz dolog. Legtöbbször a rendezetlen és a rendezhetetlen házasság tartja vissza őket az Oltáriszentség vételétől. Házasságrendezéssel kell kezdeni az apostolkodást. Másik nehézségünk a három műszakban való munka. Az iskolás gyermekeket, főleg a ministránsokat igyekszem buzdítani a minél gyakoribb áldozásra.

Kápolnánk mint iskolakápolna működik (tehát még 1949-ben) Egész évben zavartalanul sikerült a szentmiséket megtartani. Az osztályteremtől elválasztott kis szentély ragyog a tisztaságtól, és a Szentségi Úr Jézus felé sugározza a hívek buzgóságát és szeretetét. Kevés jövedelmünket egyházi ruhák beszerzésére fordítjuk, hogy amikor a jó Isten segítségével templomot építünk, felszerelésünk akkor már meglegyen. Idén is tetemesen gyarapítottuk felszerelésünket.

Két szentmise van a hívek lelki szükségleteinek megfelelően. Egyházhatósági engedéllyel bevezettük az esti misét. így: reggel 8-kor szentmise, du. 3-kor litánia és este ½ 7-kor szentmise. A reggel 8 órai a diákmise. Mise után énekpróbát tartunk a gyerekeknek. Az esti szentmise igen látogatott. Hétköznapokon a szentmisék reggel ¾ 7-kor kezdődnek. A szentbeszédek rövidek: 10-15 percesek, mert a hívek állnak. Szentségimádást tartunk a hónap minden első vasárnapján. Gyóntatás: minden vasár és hétköznap a szentmisék előtt. Első péntek előtti csütörtök este 6 órától van gyóntatás. Szentáldozások száma: 10.000 (tízezer), tavaly 7500, előtte: 6300, előtte: 2700. A számok önmagukért beszélnek. Az elsőáldozást nagy bensőséggel ünnepelte meg kis egyházközségünk. Az előkészítést rajzos módszerrel tartottam. Mind a templomban, mind pedig a szeretetreggeli maradandó emléke a híveknek. Búcsú napján (Szent Istvánkor) bár a hívek más irányban nagyon le vannak kötve, mégis igen szép számmal vesznek részt az ünnepélyes szentmisén.

Keresztelés volt 34. (A szülőotthonból keresztelés nélkül adják ki a gyerekeket, így az idén kevesebb az elkeresztelés.)

Házasságkötés: 13. (Jegyesek: 35.) Temetés: 18. A gyermekeken és a kórházban elhunytakon kívül mind el volt látva.

A házasságrendezés igen nagy probléma. Rendszerint a gyermekeken keresztül sikerül. Kántorunk nincs. Egy óvónő látja el a kántori teendőket ingyen! A harangozónőnk gondosan rendben tartja a ruhákat és a kápolnát. Az anyakönyvek pontosan vannak vezetve és évenként lezárva. A Telep lélekszáma: 3520, a katolikus kb. 2640. Egyházadót nem vetettünk ki. Önkéntes megajánlás van.

Az egyesületek külső tevékenységét nagyon le kellett csökkenteni. Annál szebben dolgoznak befelé. Buzgón olvasgatják a lányok és a ministránsok könyvtárunk szép könyveit. Elsőpénteki szentáldozás, énekszámok betanulása, egy-egy kirándulás, vagy közös szórakozás tartja össze a lányokat. Az asszonyok programja: betegek gondozása és bejelentése, a hittanra való bátorítás és buzdítás, a templomi megmozdulások (szentségimádás, körmenet) szervezése. A kis ministránsgárda él és fejlődik. Pedig nem egy fiúnak új és modern Tarzíciusnak kell lennie. Szülők megfélemlítése, gúny és rosszindulat ellenére is buzgón járnak a kis hősök. (Rorátékon az oltár mellett 20 fiú is ministrál). Havi, majd heti és napi szentáldozásra nevelődnek. Szép ruhájuk és áhítatos viselkedésük épülésére szolgál a felnőtteknek. Ministráns gárda felnőtt tagjai lesznek majd oszlopai az egyházközségnek.

Az igazi szegények ma is az egyházközség gondjait képezik. Más oldalról csak azokat támogatják, akiket propagandára fel lehet használni. A tantestület, a rendelkezéseknek megfelelően, tiszteletteljes távolságot tart. Igyekszem a jó viszonyt fenntartani.

A Telep jelentősége egyházi viszonylatban is emelkedett Nagy Budapesthez való csatolásával. Pestszenterzsébet csak errefelé tud terjeszkedni, ezért roppant fontos, hogy az egyházi élet is ezzel párhuzamosan fejlődjön. Ebben rejlenek az egyházi életet gátló nehézségek is. Az Úr Jézus szeretetével igyekszem dolgozni munkás híveim között.

Munkámra a Kegyelmes Atyám áldását kérem, – felszentelt kezét csókolja Krisztusban fia: Venczely Béla lelkész.

Soroksár-Újtelep, 1950.01.25.

Venczely Atya akarata töretlen, buzgósága, szorgalma lankadatlan. 1950-ben Vígh Árpád kossuthfalvai plébánostól a Vörösmarty u. temetőből harangot kap ajándékba. A Bazilikából faoltárt kap, szintén ajándékba. Pacsirtáról pedig gyóntatószéket.

1954

Hitéleti jelentésből nézzünk egy pár sort (1954 sz. alatt, csak néhány adatot rögzítsünk)

A hívek túlnyomó többsége ipari dolgozó. Igen sok nehézséggel kell megküzdjenek: az iskolakápolna megszüntetése óta egy szoba-konyha-verandás lakás a kápolna (ennek a sekrestyés részében lakom én). A ház az egyházközségé.

Az év folyamán a szokott ájtatosságot tartottuk meg: májusi litánia, októberi rózsafüzér, keresztút, nagyböjti tridum ás a Szűzanya tiszteletére bevezettük a szombat esti ájtatosságot.

Az elsőáldozás is szépen sikerült.

Évközben államosították a házat (Szilágyi D. u. 114.) amelyet kápolna céljaira vettünk, de melybe nem költözhettünk be.

Adatok: áldozás: 10.000 (tavaly: 9000) keresztelés: 53 (tavaly: 45) házasultak: 13 (tavaly: 9) halottak: 27 (tavaly: 20)

Sok nehézség ellenére is, bár lassan, de mégis alakul a jó Isten segítségével kis egyházközségünk.

Mivel a kápolnának szánt épületet elvették, felmerült az a gondolat, hogy a jelen szoba-konyhás-verandás lakást kell bővíteni kápolna céljára. 8×3.5 méterrel kibővítették és már 1954. augusztus 20-án búcsú napján felkérik a soroksári plébánost, hogy szentelje fel a kibővített kápolnát.

Leírom az engedély számokat a hatóságoktól:

Telekkönyvi kivonat: 46/1954 – Fővárosi Tanács: 46/1954

Váci Egyhm. Hat-hoz.: 49/1954 – Egyhm. Hat-tól: 1782/1954

XX. ker. Tanács VB-tól az engedély: 58/Sz/429/1954

Hitéleti jelentés:

Gondokkal teli nehéz esztendő az 1954-es. Lelkipásztora fáradhatatlan.

A Soroksár-Újtelepi Szent István lelkészség 1946 óta működik, mint önálló lelkészség. Azelőtt Soroksárhoz tartozott. Rengeteg a nehézség. A kápolna most van az ötödik helyen. A romházból újjáépített kápolnából iskola lett, az akkor kápolna céljaira vett házba be nem költözhettünk, a házat 1953-ban államosították.

Bár az egyszerű számok nem sokat mondanak a mögöttük lüktető életről, ime mégis néhány számadat az egyházközség életéből:

Keresztelés: 36, elsőáldozás: 50, évi áldozás: 7000, (bizony itt nagy visszaesés van) temetés: 31 (szentségekkel ellátva: 10), házasság: 12.

Lehetőség szerint igyekszünk bekapcsolódni Szűz Mária jubileumi évébe. Minden szombaton litániát tartunk a Szűz Anya tiszteletére. Minden hónapban egy esti szentbeszéd a Szűz Anya tiszteletére. Részt vettünk a soroksári búcsún. Április 8 -9-10 Triduum Marianum. Május és október ünnepélyesebb megünneplése. Szűz Mária és Jézus Szíve tiszteletére horgolt zászlók. Hímzett Szűz Mária oltárterítők.

Adventben minden vasárnapi szentmise után egy kis hangulatkeltés. (pásztorjáték stb.)

A jubileumi év befejezésére készítettünk egy Szűz Mária életét képekben bemutató misztériumjátékot. Ezt a Kossuth falvi templomban is megismételtük. Kis karácsonyi vásárt rendeztünk. Minden családban legyen kis betlehem, vagy jászol. Nagyböjtben minden pénteken keresztút, virágvasárnap négyszólamú felnőtt, nagypénteken pedig kétszólamú gyermekpassió. Az első szentáldozásra húsvét után hat héten keresztül készítettük elő az első osztályos gyermekeket.

Ez évben megnagyobbítottuk kis kápolnánkat. A hívek nagy lelkesedéssel társadalmi munkával járultak hozzá az anyagiakon kívül a nagyobbításhoz.

Védőszentünk, Szent István tiszteletét igyekszünk elmélyíteni, különösen búcsú napján. Az Ő pártfogását kérjük küzködő kis egyházközségünknek.

Soroksár-Újtelep 1955.01.06.

Venczely atya sokoldalú művelt, olvasott pap, tehetségét leginkább az ifjúság és gyermekek körében érvényesítette. Ma is emlegetik nagy szeretettel. De egy kérdés felmerül. Hogy van az, hogy egyetlen hivatás, pap sincs Soroksár-Újtelepről? Ennyi foglalkozás, hozzáértés, szeretetellenére? Korszellem? Világjelenség? Nevelés? Imádkozzunk és imádkoztassuk híveinket is, hogy ennyi munka, energia, kegyelem ne legyen hiábavaló. Uram küldj munkásokat aratásodba. Hiábavaló lett volna akkor Venczely atya igyekezete, buzgósága, leleményessége, szorgalma, szeretete? Semmi esetre sem! Nevelt becsületes családapákat, édesanyákat, jó férjeket és feleségeket. És példás életével hosszú időre tiszteletet és megbecsülést szerzett a papságnak, Krisztus Ügyének. Köszönjük VENCZLY atya!

Összegezve: összetartotta a fiatalokat. 20-30 fiúból álló csoport furulyázott. Előadták a FABIOLÁT a Szeretetházban. (Virág B. u. 82.) Bábszínházcsoport havonta egyszer tartott próbát és előadták különböző helyeken, a Művelődési házban is. (Előd és Vörösmarty u. sarok) 1955-ben társadalmi munkával felhúzták a ma is meglévő kerítést stb. stb.

Nincs iratunk arról, hogy pontosan mikor ment el Venczely atya, csak annyit tudunk szem és fültanuk elmondása szerint: menni kellett mert „nagyon összetartotta a fiatalságot!”

Köszönjük!

Utóda: Novák József

1955-1959

1955.09. 01-én foglalta el a Soroksár-Újtelepi egyházközséget. Az Úr Jézus végleges lakást kapott a Szilágyi Dezső u. 141. sz. alatt. Novák atya már itt kezdi meg működését. Mosókonyhából alakított ki magának lakást. Nagyon szegényen élt. (Nem szolidan, szerényen, hanem szegényen). Hívei szerint túlzás volt. Nem töri le az önkéntes szegénység, hanem munkára serkenti. Lelkiség, buzgóság, akaraterő jellemzi. Páratlan szorgalommal folytatja elődei által megkezdett munkát. Kitűnő szervező, de néha merész. Soroksár-Újtelepen sokat alkotott. Lássuk sorjában:

Az egyházközség 10 éves jubileumára (1946-1956) kibővítették a kápolnát az utcai frontra. Erre vonatkozólag az irattárban nincs semmi irat. Ma Mária kápolnának hívjuk, mivel ott van a Szűzanya szobor a fatimai szoborcsoporttal.

Az udvari fronton, ahol a kerekes kút van, 3 db. 80×160 cm-es színes üvegablakot készítettek. Költségvetés és megrendelési irat szerint 13.000 (Tizenháromezer) forintért. Beszerelési határidő: 1956.08. 20-a, tehát a búcsú ünnepe. A megrendelő: Novák atya, az üveges mester: Horváth Kázmér (Bp. II. ker. Keleti Károly u. 13/b.) A fent említett három ablak vasrácsát Tóth József (1237 Bp. Nyír u. 43. sz. alatti lakos) készítette. Buzgó római katolikus keresztény ember. Ma képviselőtestületi tag, nagyon sokat dolgozik a kis kápolnánkon. Csak mint érdekességet írom: 1956.08.02. keltezéssel költségvetést adott be, mi szerint a kápolna (a sekrestye is) kívül belül festve, meszelve, négy db. Ajtó mázolva: 3760 Ft. Ebből csak a kápolna festése 2000 Ft, beleértve a hengermintát, márványozást stb. Az akkori pénzértékben nagy ár volt. A mester Simon Lajos, Bp. XII. Maros u. 14. aki a fent említett költségvetést beadta, és a munkát elvégezte.

A három színes ablak mintái:

I. ablak: Szent István, Szent Margit, Szent Imre, Szent Erzsébet

II. ablak: Szent Máté, Szent Márk, Szent Lukács, Szent János

III. ablak: Szent Cecília, Kapisztrán Szent János, Szent Anna és X. Szent Pius.

Harangállványt készíttetett annak a harangnak, melyet Dr. Vigh atyától kapott.

A lourdesi centenárium emlékére lourdesi barlangot és két zászlót készítettek.

Szent Bernadett hajereklyét hozatott Novák atya Rómából, 1958.02.20. keltezéssel.

Ma díszes ereklyetartóban látható.

A Bernadett ereklye a váci Egyházmegyei Hatóságon keresztül érkezett 1450/1958 sz. által.

Az oltárban pedig (oltárkőben) Szent Jusztin vértanu és szintén Szent Bernadett ereklyéi vannak. Kovács Vince püspök úr consecrálta 1958.06.12-én.

1958.10.22-én hagyta jóvá a Tanács VB. Építési osztálya a melléképület tervrajzát és adta engedélyét az építésre Sz./40.180/1958 sz. alatt. Lényegében nem a tervrajz szerint épült fel. Valószínüleg a terv úgy készült, hogy meghagyják a nagy épületet (amit fognak építeni) kápolnának, és ez pedig lesz a lelkészi lakás. De ember tervez. Épült tehát: négy WC előfolyosóval, fáskamra pincével, szoba, konyha, kamra. Innét nem épült fel folyosó, fürdőszoba, hálófülke, fogadószoba. Az utóbbi ami nem épült fel, a mai raktárhelység és a sekrestye.

Fatimai Szűzanya szobor és szoborcsoport. Novák atya nagy-nagy érdeme. Komoly értékűek, mert nagyon művésziek és fából vannak. Az ország különböző részeiről jönnek megnézni, és imádkozni. Fatimából küldte Kondor Lajos atya. (Apartado 2. Portugal) A szobrok feladása (Fatimában) 1958 augusztusa körül volt. A kiváltás a vámhatóságoktól nem volt zökkenőmentes, végül győzött a jóindulat, a Külkereskedelmi Minisztérium Vámőrség Országos Parancsnoksága 45.349/1959. VOP. Szám alatt 1959.02.06. keltezéssel kiadatta a szoborcsoportot.

Új templom (jelenlegi plébánia) építése. Pontos adataink nincsenek arról, hogy mikor kezdték az építkezést. Engedély nélkül építették. 1958-ban lett kész. Bonyodalmak hosszú sorát vonta maga után.

Hatóságok levélváltása következik:

Soroksár-Újtelepi Szent István lelkészség, XX. ker. Tanács VB. Építési osztály – Egyházmegyei hatóság Vác között folyik a kérvényezés, válasz stb.

Novák atyát elhelyezik, utóda Süle András. Neki kell vállalnia a legkellemetlenebb ügyintézést, aminek a vége mégis csak az lett, hogy meg kellett szüntetni az új templomot, de megengedték hogy lakóház legyen. Azaz plébánia, vagyis az itt lakó lelkész nagyon kellemes száraz lakása. Köszönet Novák atyának!

Az új templom (kápolna) és a szobrok megáldása, szentelése 1959.05.17. Pünkösdkor volt. Végezte Dr. Doroszlai Béla prépost, kanonok úr. A szentelés szép és ünnepélyes volt, nagyon sokan voltak.

Novák atya szerezte a három papos miseruhát és a különböző liturgikus miseruhákat, szent István képet. S az ő ideje alatt ajándékozták a zarándokok a harangot, (130 kg.) a Soroksár-Újtelepi templomnak.

Szerette zarándoklatra vinni a híveket, nagyon szerette a Szűzanyát.

Az ő ideje alatt lett kántor Örsi Péter (1237 Bp. Köves u. 29.). Azóta Újtelep kántora. Örsi Péter három tanítóképzőt végzett, jelenleg gyárban dolgozik. Munkáját szorgalmasan és lelkiismeretesen látja el. Nem orgonaművész, de szerény, jó modora miatt nagyon kedveljük. Közmunkában részt vesz, lehet rá számítani. Kántorkodásért tiszteletdíjat kap. Minden vasárnap itt van. Ha munkája engedi, májusi és októberi litániákon és hétköznapokra esett ünnepeken is.

Hétköznapokon reggel ha nincs énekes mise kántorral, asszonyok énekelnek. Előénekesek: Torma néni és leánya, Takács Lajosné (Maros u. 32. alatti lakosok). Ha hiányoznak, jó hangu asszonyok kezdik az éneklést.

Az egyházközségi képviselőtagok változását, cserélődését utólag nagyon nehéz lenne megállapítani, sőt nem is lehet. De rögzítem azoknak a neveit, akiket Süle atya itt talált, s még zömében ma is megvannak. Novák atya idejéből nincs erre vonatkozólag irattári eligazítás. A névsor: Cséri István, Hurton Antal, Kalló József, Kovács József, Kurucz Imre, Lengyel Gyula, Lőrincz József, Mertl Béla, Németh Béla, Örsi Péter, Papp István, Dr. Patay Jakab, Ruboczki István, Szabó Imre, Szindakovics István, Szollár Szaniszló, takács János, Tóth József, Varga János, Wimmer Gyula.

A fent említett új kápolna sok munkával, fáradtsággal, áldozattal, adománnyal, a hívek kétkezi munkájával épült. Méltó tehát, hogy ma is a hívek közösségéé, a hívek tulajdona. Nagyon kár, hogy a hivatalos papír, engedély körül hiányok mutatkoztak, s így megszüntették a kápolna jellegét és lakóházzá alakították át. A fatimai szoborcsoport visszakerült a régi kiskápolnába.

Természetesen jó lenne, ha megmaradhatott volna az új templom Isten házának. Így sajnos a lelkész lakása nagyobb, mint Krisztusé, de legyünk őszinték: a kis kápolna is néha nagy.

Köszönjük Novák atyának, munkatársainak és a híveknek a sok-sok buzgóságot, szorgalmat, az építkezést. S azt, hogy a lelkeket sem hanyagolták el, hogy élő kövekből is építgették a Szentlélek Isten templomát, hogy hitéleti arány nem rosszabb, mint máshol.